Anette Göttlicher: Sind sie nicht alle ein bisschen Paul?

Már nem is igazán emlékszem hogy bukkantam erre a könyvre (és így Anette Göttlicherre) – pedig nem volt rég – de mikor megérkezett, kicsit meg is bántam, vhogy kiábrándítónak találtam a borítóját, félre is tettem. Aztán vhogy jött a szikra, h most ezt kell olvasnom és így is tettem. Kiderült, h Anette Göttlicher a német Cosmopolitan online kiadásának főszerkesztője és ott kezdte írni Marie naplóját, amiből aztán könyv lett, majd annak folytatása is, ami ez a könyv. Remek, szóval ez már a 2. rész…aztán kiderült, h van egy 3. is…szóval jó érzékkel sikerült a középsőt kiválasztanom… Mindenesetre belefogtam és nem bántam meg. Közben kiderült, h a sorozat 4 részes már és jövőre jön az 5. rész, szóval én ezzel, a másodikkal kezdtem:).


Nagyon szeretem az ilyen jellegű könyveket, amik szórakoztatóak, kicsit idétlenek, viccesek, önirónikusak és eredetiek. Romantikus és humoros is, de egyiket sem viszi túlzásba, nem megy el a már csöpögős irányba.
Amiért még abszolút tetszett, mert bepillantást ad a német fiatalok hétköznapjaiba, ami – legalábbis szerintem – eléggé különbözik a mi életünktől. A bajor szokásokba is belekóstolhatunk egy kicsit, na meg az Oktoberfest hangulatába, nem is beszélve München éjszakai életéről;). Valahol olvastam a könyvről, h étterem-, kávézó- és szórakozóhely ajánlónak is elmenne, valóban;) és ez az összes részre igaz.
Marie életének és naplójának továbbra is Paul a közepe, végre sikerült szorosabbra fűzni a kettőjük közötti kapcsolatot, de ez ’határozott idejű’, addig tart, míg a srác el nem utazik 2 évre Lesothoba-ba dolgozni. Addig van a felhőtlen boldogság, majd a távkapcsolat kínjai, na meg kicsit útikönyvbe csap át a napló, ami nekem szintén nagyon tetszett, először néhány hét Thaiföld, majd pár hónap Ausztrália, közben persze kalandok, pasik, e-mailek és sms-ek bonyolítják a naplóíró életét.
A bejegyzések már hosszabbak, ilyen szempontból látszik, h ez eleve könyvnek készült, nem egy rovat volt, mint aminek indult, de továbbra is napló formája van.
A borítót furának találom, mert a könyv alapján egyáltalán nem ilyennek képzelem Mariet, másrészről nem igazán értem a shrimpseket és a kaviárt sem… Ráadásul abszolút elüt a többitől, amik azért valamennyire szinkronban vannak a tartalommal, ez szerintem nem igazán. A cím sem tetszik itt annyira (Nem mind olyanok egy kicsit, mint Paul?), nem érzem igazán találónak a könyvhöz.
Mindezek ellenére, maga a regény szuper, nagyon szerethető könyv, frivol, pajkos és szórakoztató.
Rátaláltam Anette Göttlicher blogjára (a blogroll-ra is feltettem), ami szintén nagyon tetszik, ahogy ez a szócsokor is, amit a rá jellemző ill. neki fontos szavakból kreáltak. Sok dolog (Utazás, kék szemek, Sydney, Coldplay, München, Ausztrália, Goethe, barátok, sms stb.) hangsúlyosan előjönnek a könyvekben is, nyilván ezeket a dolgokat ráplántálta az írónő a főhősére is.