Anna Budapestről, Gábor Londonból talál vissza családja soha el nem feledett erdélyi szálaihoz, majd nagyon rövid ismeretség után döntenek a házasság és amellett, h Gábor frissiben visszakapott szentimrei birtokán gazdálkodjanak ill. hogy felújítsák a kastélyt. Közben erdőket perelnek vissza Romániától, kölcsönöket vesznek fel a felújításra, panziót nyitnak, számos érdekes és humoros történeten keresztül fedezik fel Erdélyt, a még ma is élő főúri világ összetartását és az egyszerű emberek kedvességét, szívélyességét.
2 síkon zajlik az elbeszélés, a jelenben ill. a múltban, ez utóbbit dőlt betűs bekezdések jelzik, amik nem összefüggőek, hanem mindig egy kis anekdotát olvashatunk itt egy-egy újonnan említett szereplőről. Kedvenceim az időnként fel-felbukkanó rokon nénik: Pólika, Ízzi néni, a minden lében száz kanál szomszéd asszony Zsófika néni vagy az egy-egy történet erejéig szereplővé váló Baba néni és Sophie kontesz.
Fura és számomra is elképzelhetetlen, mindaz, amiről ír, a családi címer, a családi gyűrű, az ilyen olyan grófnők, kastélyok, bálok, erdők, az ültetési rend…
Nagyon tetszett és valahogy sok mindent meg is magyaráz, Anna unokatestvérének, Endrének egy gondolata:
…mi úgy nőttünk fel, h ez volt Atlantisz, az elveszett világ, mi nem a tündérmeséket hallgattuk tátott szájjal, hanem nagyapám, meg Pólika történeteit, az ő Erdélyük volt a meseország…
A regényben Szentimre áll a középpontban, a valóságban a zabolai kastélyban él Ugron Zsolna a családjával:
Ismét rádöbbentem, h egészen más a haza fogalmunk Magyarországon élve, mint azoknak, akiket elszakítottak az anyaországtól, majd kitelepítettek, elvették mindenüket. Egy varázslatos főúri világ tárul elénk, amiről én, bevallom, nem is gondoltam, h még létezik, de úgy tűnik mégis és azok, akik egykor összetartoztak és együtt csinálták végig az elmúlt jó néhány évtized nehézségeit, igen összetartóak.
Valamiféle hűvös felsőbbrendűség jellemzi Ugron Zsolna stílusát, ez nem kritika, inkább csak egy megállapítás.
Ami szerintem kissé hiányos a történetben, az a szerelmi szál. Persze tény, h ebben a könyvben semmiképpen sem ez lenne a pláne, meg szerelmes történeteket, regényeket kapni dögivel, de ha erre akarta alapozni kvázi az egészet, akkor az azért mégiscsak fura, ha épp az alap a legrozogább. Amennyire én tudom, Anna és Gábor kapcsolata nagyjából Ugron Zsolna és a férje (Gregor Roy Chowdhury-Mikes) kapcsolatát hivatott „szimoblizálni”, szóval egyrészről érthető, h nem akarja kiadni ezt, másrészről, ha ez egy regény, miért ne lehetne fikciót belevinni? Tudtommal nem kimondott önéletrajzról van szó, kár érte, h ez a szál ennyire kidolgozatlan maradt, mert azért ha valaki egy hét felületes ismeretség után (legalábbis a könyvből úgy tűnik) megkéri egy lány kezét, akkor azért az igényel „némi magyarázatot”. Szóval ezért kár szerintem, de ezzel együtt is üde színfolt volt a könyv számomra.
A cím szerintem jó, számomra figyelemfelkeltő volt, bár a tartalomhoz nem illik annyira, ahogy a borító sem, ennek ellenére az is tetszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése