Ahogy mindig, most is egy nő áll a regény középpontjában. A harmincas évei végén járó Rosemarieról és dilemmáiról olvashatunk: Házasság? Gyerek? Karrier? Szabadság? Kaland? – mindez súlyosbítva egy baráti meleg párral, egy állapotos unokahúggal, egy minden lében száz kanál halott nagynénivel és a könyv végén egy meglepő fordulattal.
Érdekes, h mostanában ezek a gyerek vs. „szabadság” könyvek találnak meg, bár sok minden másról is szó esett itt is, de azért alapvetően ez volt az egyik fő téma.
Az elején elég fura volt, h néhány szereplő a Höhenrausch c. könyvében is szerepelt, hirtelen nem is tudtam hova tenni őket, kicsit olyan volt, mintha újra abba a könyvbe csöppentem volna, pláne, h a meleg pár, Erdal és Karsten uazokkal a sajátos;) tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a másik könyvben, de végülis összességében nem volt ez zavaró.
Azt kaptam, amit vártam: egy gyorsan olvasható, könnyed, humoros könyvet és vele néhány gondtalan órát:).
Ez még nem jelent meg magyarul. A címnek (Súlytalanul) nem sok köze van szerintem a történethez, a borítónak már inkább, a rajta látható topánkának szerepe lesz, na nem Hamupipőkésen;). Őszintén szólva, mikor először megláttam a könyvet, kicsit visszahőköltem, nem igazán színem a pink;), ráadásul szerintem a tartalom sem ennyire „csajos”, de valószínűleg felesleges is túl sok mindent beleinterpretálnom a borító színválasztásába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése