Nagyon meglepődtem, egyrészről azon, h csupa-csupa levélből áll, másrészről azon, h a levélíró, Celie, milyen erőszakkal, brutalitással és közönnyel teli életről számol be a Kedves Jóistennek, a maga egyszerű, sokszor együgyű módján, csapnivaló fogalmazással és helyesírással. Istennel sem bír beszélni az életéről, annyira szégyelli (bár erre nem neki, hanem a körülötte élőknek lenne okuk), ezért inkább leírja, bármennyire nehezen is megy neki az írás.
Celie szemén át látjuk a Dél világát a századelőtől az 1940-es évek középig, vagyis a levelek végigkísérik a lány sorsát kamaszkorától egészen időskoráig. Az írónő abszolút a női sorsokra koncentrál, az afro-amerikai nőkre, akiknek egyszerre kell megküzdeniük a fehérek faji előítéleteivel és a saját közösségük nőellenes beállítódásával, ez utóbbi szerintem sokkal hangsúlyosabban kap szerepet a könyvben. Nyilván ezzel a témával elég kényes kérdéshez nyúlt az írónő, leplezetlen őszinteséggel ír a fekete férfiak és nők kapcsolatáról, a férfiak könyörtelen erőszakosságáról. Mégis bárki és bárhogy mocskolja be, alázza meg Celie-t, ő tiszta marad, valami eredendő jóság van benne, segít, dolgozik, megtesz bármit, mindent. Majd nagy sokára el is nyeri a „jutalmát” mindezért, önmegvalósításában, önbecsülésének helyreállításában sokat segít, a férje szeretőjeként felbukkanó Shug, a nagyvilági dáma, az ünnepelt énekesnő, akivel azonban az idők során igazi társakká válnak. Kb. a regény felétől új levélíró bukkan fel a színen: Nettie, Celie húga, aki többnyire Afrikából és az ottani missziós munkáról ír, majd lassan a főhősnő levelei is neki szólnak már. Nekem Nettie levelei valahogy nem tetszettek annyira, sokkal inkább érdekelt Celie, az ő sorsa, mindaz, ami vele történt.
A vége már-már idilli, Celie idős korára önállóvá válik és a lassanként – Shug segítségével - visszanyert önbecsüléssel, önbizalommal olyan életet alakíthatott ki magának, amiről a többi fekete nő akkor és ott csak álmodozhatott. Persze ez „csak” azt jelentette, h szabad lett, a maga ura, de azt hiszem alapvetően ez a legtöbb, amit az ember elérhet, h nem függ senkitől.
Spielberg készített filmet belőle, Whoopie Goldberg főszereplésével, ami a regény eredeti címét viselte itthon is: Bíborszín. Nagyon meglepett ez az eredeti cím, igazából nem is értem, valószínűleg valami fölött elsiklott a figyelmem, de egyelőre nem sikerült rájönnöm, miért ez az eredeti cím.
Szintén rajta van az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése