Most úgy alakult, h tele lett spoilerrel az írás, vigyázat;)!
Jane, az árva lány történetéről szól a regény, aki - bár jelentéktelen külsejű, de - eszes, szenvedélyes lány. Nehéz gyerekkora és intézeti évei után nevelőnőként kezd dolgozni, ügyesen rajzol és zongorázik, türelmes, következetes tanár – remek nevelőnő válik belőle. Beleszeret a munkaadójába, igazi modern nő: nem törődik a kor és a társadalmi különbségekkel, szerelmével egyenlőnek vallja magát. Már minden készen áll a kor társadalmi normái szerint egyenlőtlen házasságra, amit csak a ház megmagyarázhatatlan éjszakai történései árnyékolnak be. Mivel a történet mesélője maga Jane, az olvasó ugyanúgy a sötétben tapogatózik Thornfield éjszakai különös eseményeivel kapcsolatban, mint ő. Az esküvő előtti éjszaka szinte vágni lehet a feszültséget, az írónő itt az időjárással is érzékelteti a baljós hangulatot, az olvasó érzi: valami történni fog. Történik is, fény derül a különös zajok és események okozójára: Mr. Rochester, a vőlegény őrült feleségére, a kézfogó meghiúsul. Jane újra kezdi az életét, a véletlenek sorozatának köszönhetően, először barátokra, majd munkára, rokonokra és örökségre tesz szert, ezzel sorsa gyökeres fordulatot vesz. Később újabb kérője akad, unokatestvére, a lelkész St. John, de mivel megtapasztalta már az igazi szerelmet, nem tudna enélkül házasságot kötni.
A szerelmesek egymásra találnak újra, a történet végén, Jane immár egyenrangú nőként érkezik a házasságba, míg vele csupa jó dolog történt, addig leég Mr. Rochester háza, megvakul, elveszíti egyik kezét. „Szerepet cserélnek”, fordul a kocka, a végére Jane lesz független, neki van, lenne több lehetősége, egyedül is megállja a helyét, rátalál a szerencse, mégis gondolkodás nélkül választja a szerelmet.
Úgy éreztem, Jane erkölcsi fölényével mindig mindenki fölött áll. Egyszerű külseje, testi gyengesége ellentétben áll belső erejével, határozottságával, szabadságvágyával. Története egyszerre modern szerelmi regény és fejlődésregény is, pergő, tele eseménnyel, romantikával és szenvedéllyel, ő maga, előfutára a női emancipációnak . A hősnőnek többször is a semmiből kell felépítenie önmagát, az életét. Véletlenek sokasága, a szálak csodás összefonódása, de ezeket egy percre sem éreztem erőltetettnek vagy túl mesterkéltnek.
Az eleje kicsit emlékeztetett az Agnes Grey-re, Anne Brontë-től, Charlotte nővérétől, amit tavaly olvastam és hát…nem voltam elragadtatva tőle. De még mielőtt ezen elkedvetlenedhettem volna, beindultak az események és eltűnt a hasonlóság.
Mivel a kedvenc könyveim közé tartozik és már évek óta nem olvastam, úgy éreztem itt az idő. Ezt „sürgette” az is, h már beszereztem A Jane Eyre esetet és előtte szerettem volna feltétlenül újraolvasni ill. az is, h a nemrég olvasott A Manderley-ház asszonyáról több helyen is olvastam, h a Jane Eyre sokban inspirálta az íróját. Valóban vannak ’hasonlóságok’, leginkább a Mr. Rochester felesége körüli titokzatos történet ihlette meg Daphne du Mauriert, de a leégett ház és a hősnő teljes magára találása a regény végén, szintén a hasonlóságok közé tartoznak.
A Jane Eyre a kedvencek között volt és marad, és a Manderley-ház asszonya is odakerült nálam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése