20 fejezetből áll a regény, minden napra 1 bőven elég volt, időnként sok is. Nem mondhatom, h nem tetszett, h nem volt érdekes, mert egyik sem lenne teljesen igaz, mindenesetre nem egy könnyű olvasmány.
2 különböző idősík van a regényben: az első a mesélő, Siggi Jepsen jelene 1953-54-ben az Elba egyik szigetén, a fiatalkorúak javító-nevelő intézetében. Itt iskolai dolgozatot kell írnia a kötelességteljesítés örömeiről, de Siggi üresen adja be a füzetét, nem tudja a témában felmerülő emlékeit egy órányi iskola dolgozatba préselni. Az igazgató magánzárkába záratja, ott kell megírnia büntető feladatként.
A második idősík, Siggi fogalmazása, ami elmeséli a 10 évvel azelőtt történteket, a háború utolsó hónapjait. A helyszín Rugbüll, Németország legészakibb csücskében, Schleswig-Holsteinben. Siggi apja Németország legészakibb rendőrőrszeme, a fasiszta erőszakszervezet legkisebb hatalmú képviselője, az ő kötelességteljesítését mutatja be dolgozatában a fia. Apja régi barátjának, a híres festőnek sem „kegyelmez”, érvényre juttatja vele szemben a hivatalűzési tilalmat, vagyis nem engedi festeni. A rendőr mindhárom gyermekében csalódik, egyikük sem tud megfelelni az elvárásainak, szégyent hoznak rá, mindhármuk életében fontos szerepet játszik apjuk „ellensége” a festő.
A téma a bűn és a kötelesség a nemzetiszocializmus idején. A gyakran hallott kifogást „csak a dolgát végezte, a kötelességét teljesítette” Lenz kritikusan kezeli, csakúgy, mint a háború utáni Németországot.
Végelláthatatlan hosszú, aprólékos leírások jellemzik a regényt, ezek mellett kevés a párbeszéd és a cselekmény. Időnként előkerül egy-egy megdöbbentő apróság, amire felkapja az ember a fejét: pl., h egy fél kenyérért lehetett bejutni a színházba.
A könyv az 1001 könyv amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz listán is rajta volt.
Úgy látom, hogy valamennyire azok közé az írók közé tartozik, akiknek a műveit kissé, hogy is mondjam, nehézkes olvasni. Én nem ezt a könyvet olvastam tőle, hanem egy antológiát, amibe rövidebb történeteket gyűjtöttek össze. A bájos Suleyken - Mazuriai történetek a címe. Különben a címe megfogja az embert, nem úgy mint a Németóra, amit te olvastál el. Legalábbis engem kimondottan eltaszít egy ilyen cím. Amúgy ez a könyv amiről beszélek, sem éppen egy olyan olvasmány ami a fotelban marasztal még egy oldal olvasására. Itt megnézheted az ismertetőjét: http://www.konyv-konyvek.hu/a_bajos_suleyken_mazuriai_tortenetek
VálaszTörlésŐszintén szólva ezekhez a Mazuriai történetekhez sem kaptam kedvet különösebben a fülszöveg alapján;). Egyébként persze egyetértek veled, szerintem sem egy könnyen olvasható író. A Németóra cím engem nem taszított, mivel - többek között - ebből élek;).
VálaszTörlés