Ami kicsit fura, h nincsenek nagyon történések az elején, de nem nagyon tudtam eldönteni, h hogyan viszonyuljak ehhez: időnként idegesített, máskor elégnek tűnt, mert közben sok minden kiderül a két főszereplőről, a múltjukból.
Talán még soha nem olvastam ilyen – szórakoztatónak szánt – könyvet, ahol egy anya így nyilvánult meg a gyerekeivel kapcsolatban, mint Mia. Időnként hangsúlyozza, h szereti őket, bár az ilyesmit elvileg nem kellene külön hangsúlyozni, itt mégsem ártott, mert az elbeszéléséből, a párbeszédekből, sokkal inkább valami permanens ingerültség és düh volt kiolvasható. Mia egyértelműen őrlődik a karrierje és a családja között, állandó szemrehányások között él, igyekszik mindenkinek mindig megfelelni, de amit vállal, szinte lehetetlen.
Ugyanakkor meg tetszett is ez a realizmus, h nem azt a mézes-mázas, cukormázas szöveget kaptam, amit 10-ből 9-szer és aminek nem sok köze van a valósághoz, a szürke hétköznapokhoz. Anna Licht, nagyon is realistán írja le a házaspárt, 2 kisgyerekkel, a mindennapi gondokat, az állandó rohanást és a másik oldalon a minderre vágyó magányos szingli doktornő életét is.
A könyv közepe táján aztán jönnek a történések is, egyre jobban belelendült az írónő és én is az olvasásba.
Nem mondhatom, h húú, nagyon tetszett, meg h végig nevettem, mert nem így volt, mégis kimondottan kellemes olvasmánnyá vált, persze nem egy világmegváltó valami, de időnként megnevettetett, máskor elgondolkodtatott, volt, amikor meghökkentett és meglepett, összességében szórakoztatott, ennél többet igazából nem is vártam.
Mindkét barátnő története happy end-del végződik, de mégsem irritált ez most, mert nem az a rózsaszínű álom volt, cukormázzal bevonva, hanem sokkal hihetőbb.
A borítója - nyilván nagyon fontos;) - nekem nagyon tetszik, bár a cím kissé megmagyarázhatatlan (a kék zöldebb, mint a sárga), volt róla szó a könyvben, de eléggé kesze-kuszán. Magyarul nem jelent meg a regény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése