Ez a könyv nem regény, sokkal inkább az ausztrál származású, autodidakta beszédtanár, Lionel Logue és VI. György király (a jelenleg uralkodó II. Erzsébet apja) életének dokumentarista elbeszélése, akiknek sorsa hol szorosabban, hol lazábban fonódott össze, annak apropóján, h Logue volt a király beszédtanára és nagy segítségére volt a dadogásból való kigyógyulásában.
Nagyon sok mindenről részletesen, aprólékosan olvashatunk, de olyan dolgokról, amik szerintem teljesen feleslegesek és nem különösebben érdekesek. Persze ennek ellenére is akad benne néhány érdekesség, de igazán nem áll össze egy történetté. Sok háttérinfo a háborúról, de igazán sokat, se Logue-ról, sem a családjáról, sem a királlyal végzett vagy egyéb munkájáról nem tudunk meg, ahogy a királlyal és családjával kapcsolatban is inkább csak a felszínt érinti. Egyik beszéd jön a másik után, gyakorolnak, szavakat írnak át… Az egész könyv beszédek láncolata, mindig egy beszédre készülnek, azon dolgoznak, azt mondja el a király, ahhoz gratulálnak nekik stb.
Ami nekem kicsit zavaró volt, h bizonyos dolgokat percnyi pontossággal, nagyon részletesen ír le, ilyenkor mindig valami nagy dolgot vártam, azt hittem azért van mindennek jelentősége, de nem…valószínű a részletesség oka inkább az volt, h arról az adott eseményről részletes adatok álltak a rendelkezésére.
A filmről hallottam először, majd véletlenül fedeztem fel, h könyvként is megjelent, meg is rendeltem. Kedvelem az ilyen kicsit történelmi, önéletrajzi, uralkodós olvasmányokat, de ez alulmúlta várakozásomat. Megtévesztő a könyv borítója Colin Firth-szel, és a felirattal, miszerint a könyvből készült filmet 7 Golden Globe díjra jelölték, engem félre is vezetett, nem azt kaptam, amit vártam.
Nem a szokásos regénymegfilmesítésről van szó ugyanis (bár a kiadónál mindent elkövettek, h úgy tűnjön:S). Először megszületett a film ötlete, aminek kapcsán megkeresték Lionel Longue unokáját, Markot, aki ekkor döbbent rá, milyen fontos szerepet is játszott a nagyapja és hogy pont ezért élete talán széles érdeklődésre tarthatna számot. Utána olvasva kiderült, h Mark Logue a produkció tanácsadójaként, családi relikviáival segített az élethű ábrázolásban, az események hitelesebb bemutatásában, de szerintem egy filmben azért kell lennie még egy s másnak, viszont az a valami, egyértelműen hiányzott nekem ebből a könyvből.
A filmben – a trailer alapján gondolom, egyelőre nem láttam – az események azért fel vannak „tuningolva” egy kicsit, amolyan filmesen, mert pusztán a könyvet nem lehetett volna filmre vinni, nem is ez történt tehát. A könyv inkább mindazon adatok, levelek, feljegyzések összefoglalása, amit meg lehetett tudni erről a munka – és baráti kapcsolatról. A valóságnak pedig általában nehéz versenyre kelnie a fikcióval, most is bebizonyosodott ez számomra.
Frissítés 2011. 03.03.
Ha a könyvben leírtak tükrözik a valóságot, akkor a film nagyon fiktív. Szinte csak eltérések vannak, a legalapvetőbb dolgokból is, ami olyan szempontból nem lepett meg, h a könyvet nem lehetett volna megfilmesíteni, de nekem úgy tűnik, nem ezekkel a tényekkel akarták hitelesebbé tenni;). Colin Firth remek, a film is tetszett,de összességében nem estem hanyatt tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése