Bauby az un. locked-in szindrómában szenvedett, vagyis tetőtől talpig lebénult a teste (kivéve a bal szemhéja), de a szelleme ép maradt. Erre utal a – szerintem zseniális – cím is. Szkafander és pillangó - a teste szkafanderben, bénultan, de a lelke szabad, szárnyalhat, mint egy pillangó. Őrületesen nagy ellentét van a kettő között az egyik maga a nehézkesség, a bezártság, míg a másik a könnyedség, szabadság, játékosság szimbóluma.
A könyv a következő módszerrel született: elmondták neki az ESA ábécét (ebben a betűk a francia nyelvben való előfordulásuk gyakorisága szerint követik egymást: ESARINTULOMDPCFBVHGJQZYXKW), ő pedig a megfelelő betűnél pislogott, így álltak össze lassan a szavak, majd a mondatok és a történetek.
Elénk tárja a teljes tehetetlenséget, emlékei morzsáiból főzőcskézik, újra bejárja azokat a helyeket, ahol már volt és azokat is felkeresi gondolatban, ahova el szeretett volna jutni. Emlékek, emléktöredékek bukkannak fel az életéből, gyerekkorából, álmaiból, vágyaiból, de tudósít a benne kavargó érzésekről és a mindennapokról a kórházban – ironikusan, humorosan, sokszor szívfacsaróan ír a világáról, amit szinte elképzelni sem lehet.
Ez után a történet után az ember értékelni kezdi – legalábbis egy kis ideig - a neki megadatott legapróbb dolgokat is, amiket természetesnek vesz: h tud beszélni, enni, inni, vagy egyszerűen csak nyelni.
Jean-Dominique Bauby 10 nappal a könyv megjelenése után meghalt. Történetéből 2007- ben film is készült, ami aztán díjat nyert Cannes-ban és a Golden Globe-on és Oscarra is jelölték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése