Őszintén szólva a fülszöveget elolvasva nem annyira érdekelt a könyv, mégsem tudtam ellenállni neki, annyira megszerettem az írónő stílusát, h beszereztem ezt is.
A történet főhőse ezúttal is egy Münchenben élő harmincas nő, Charlotte. Anette Göttlicher könyvei mind olyanok, mintha egymás folytatásai lennének. Nem tudom ezt pozitívumként vagy negatívumként ’kellene-e’ értékelnem, csak azt tudom, h igazi kikapcsolódás és öröm, állandó vigyorgás és valami nagyon kellemes, jó érzés jár együtt a könyveinek olvasásával, szóval gyanítom, h nálam inkább pozitív. Első könyvei Marie naplói voltak, ebből az 5. könyv júniusban fog megjelenni (már nagyon várom), majd jött a karrier/gyerek témát boncolgató Mit Liebe gemacht, majd ez, ahol a babavárás a téma.
Mindenképpen fura kicsit a sztori, mert hosszas próbálkozás után esik teherbe a főszereplőnő és mégis az öröm, boldogság és aggódás triója mellett a kétséggel vegyes csalódottság is felüti a fejét. Ennyi volt? Soha nem lesz több első csók, első érintés, friss szerelem, eszeveszett lángolás? Úgy érzi, azzal, h a barátja gyermekét várja megpecsételődött a sorsa, örökre ehhez a férfihoz van láncolva és annak ellenére, h szereti Frankot, ez mégis némi csalódottsággal tölti el.
Így aztán 2 pasi között őrlődik teljesen váratlanul. Az egyik a gyermeke apja Frank, aki kicsit sótlan fazon, nem beszéli, örüli, bonyolítja túl a dolgokat, viszont természetes módon aggódik, mikor Charlotte már állapotosan rendszeresen éjjel 2 és 3 körül ér haza, úgy, h nem elérhető telefonon, az sms-ekre nem reagált, ami persze vitákhoz vezet. Tovább bonyolítja a helyzetet, h a kimaradások mind Tom számlájára írhatóak, aki a lány gyerekkori és egyben legjobb barátja. Koncertre mennek, vacsorázni, beszélgetnek, játszanak, ő sokkal érzékenyebb, látszólag sokkal jobban törődik Charlottéval, pontosan azt teszi és mondja, amit egy babát váró nő elvár, de mindezt tök természetesen, úgy, h az egy percig sem lesz erőltetett, vagy tűnik túlzásnak. A két jó barát egymásba szeret, bár mindkettőjük számára világos, h ennek a kapcsolatnak nincs jövője, de a szerelmet ilyen apróságok nem tudják megállítani. Ennek kapcsán került elő Erich Fried, zseniális verse, a Was es ist, nagyon igaz.
Szóval maga a téma tényleg fura és valamennyire talán tabu is, de mégis a történetet olvasva, mégis valahogy érthető, mégis tudtam Charlottéval azonosulni – bár időnként szívesen lekevertem volna neki egy pofont;) – és egy könyv pont akkor jó – legalábbis szerintem, ha magával ragad, ha azonosulni tudsz vele, ha érzelmeket vált ki.
Persze nem csak szerelmi háromszög van benne, a könyv 40 fejezetre bomlik, a babavárás 40 hetének története. Nagyon tetszett, ahogy az anyává válásról, az anyaságról írt, volt honnan merítenie, mert pont akkor várta a kislányát, mikor ezt a könyvét írta, így igazán autentikus:). Időnként felvillant az a minden szerelmet, pasit, vágyat elsöprő anyai szeretet, ami mindent felülír és Charlotte konklúziója is az, h tulajdonképpen mindegy is, h melyik pasival fogja leélni az életét, a fő, h vele lesz a kislánya és ez a lényeg, ez mindennél fontosabb.
Persze nem lehet nem észre venni, h ebben a könyvében is uaz a felállás, mint az összes többiben: egy karakterre az előzőekhez nagyon hasonló harmincas nő, a kissé unalmas pasija és egy felvillanyozó harmadik. Őszintén szólva AG férjének helyében én már aggódnék;).
A könyv címe (A dinnye csempész) és a borítója konkrétan nem függ össze a történettel, de mégis passzol hozzá mindkettő.
Nagy örömömre nemrég sikerült megfertőznöm valakit AG könyveivel, sőt erre a könyvére, már kész várólista van, ketten is várták, h befejezzem és következzenek ők;).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése