Kiküldetés a koszfészekbe, vidd magaddal a nyelveken beszélést, egy-két kisebb csodát és hozz egy kis csokit, amit a koszlakók nassolnak;). Ezzel a szöveggel küldik el az éppen feltámasztott Lévit - aki Józsua, vagyis Jézus gyerekkori barátja és akit mindenki csak Biffnek hív - a Földre, h megírja ő is evangéliumát, emlékeit a Megváltóról. A már meglévő evangéliumokkal az a baj, h Jézus születése után rögtön a keresztelőre ugranak, ami manapság normálisnak tűnik, anno viszont a két esemény között 30 év telt el.
Józsua és Biff együtt nőnek fel, kisgyerekkoruk óta a legjobb barátok, így nem is találhatnánk alkalmasabb személyt arra, h beavasson minket Jézus első 30 évébe. Józsua a kezdetektől tudja, h más, mint a többiek: állatokat, majd embereket támaszt fel, gyógyít és próbál megbirkózni származása és küldetése sajátosságaival. A két barát megismerkedik, majd beleszeret Mariba (Mária Magdolna;)), aztán vándorútra indulnak, h megkeressék a három napkeleti bölcset, hátha tőlük többet megtudhatnak arról, vajon valóban Józsua-e a Messiás.
Eddig tetszett, mert nagyon jó dumával van megírva, bár időnként kicsit sok. Viszont ez a napkeleti bölcses rész már nagyon sok(k) volt: túl részletes, túl követhetetlen, túl kalandos, időnként erősen fantasybe hajlik. Először Boldizsárhoz mennek, majd onnan Gáspárhoz, végül Menyhérthez. Közben megismerkednek többek között a feng-shuival, démonokkal, a kung-fuval, a buddhizmussal, egy jetivel, a dzsudóval, a kámaszutrával (csak Biff;)),a jógával, jógikkal – ebből talán már sejthető, h az utazásuk nem épp eseménytelen;).
A vége, ahonnan tulajdonképpen véget ér a „fikció” és Jézus tanításait, majd keresztre feszítését írja meg, tehát, amiről az evangéliumokban is olvashatunk, már sokkal komolyabb, itt sokkal kevésbé vette viccesre a figurát, nyilván kevesebb volt erre a lehetőség is.
Olyan szempontból jó volt, h utána olvasgattam pár dolognak, mert időnként bevallom őszintén nem tudtam eldönteni, h mit talált ki ő és mi olvasható az evangéliumokban, szóval picit felfrissítettem ezt- azt, meg aztán kérdéseket is felvetett, pl. hogy mit ünnepelt Jézus gyerekként húsvétkor;)? (az eredetileg zsidó ünnep az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt).
Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, mert egyrészről vicces és fordulatos. Időnként nagyon meglepő párbeszédeket folytat Jézus, máskor túlságosan részletesnek éreztem a sztorit, különösen az „akció jeleneteket”, meg kicsit össze-visszának is, fejetlennek. Filmbe az ilyenek általában jók, de könyvben nem szeretem, ezeket a nagyon összetett, de elég nehezen elképzelhető, bizarr jeleneteket. Szóval sokszor volt az az érzésem, h az író olyan igazán nem tudja mit akar, vagy azt talán igen, de akkor meg azt nem, h érje el. Időnként kimondottan fárasztó olvasmány volt.
Sokat hallottam már a könyvről és csupa jót, így voltak elvárásaim, valahogy ezeknek nem igazán tudott megfelelni, picit csalódás volt, azzal együtt is, h tulajdonképpen tetszett. A könyv a Várólistámon volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése