Eléggé megszenvedtem vele. Az első kb. 100 oldal igencsak unalmas volt nekem, alig haladtam vele. Aztán végre egy véletlenül elküldött, pajzán levél felkavarta kicsit az állóvizet, ez nagyon ráfért a könyvre.
Szerelmi háromszög áll a történet középpontjában, de nem a hagyományos módon. A gondtalan élettel kezdődik: elkényeztetett, jómódú lánykák, szép család, gyönyörű lakhely, személyzet. Egyik pillanatról a másikra eszmél rá az idősebb lány, h valójában már jó ideje vonzódik az egyik alkalmazottjuk fiához, aki heves érzelmeket táplál iránta. Egy este leforgása alatt minden megváltozik: először egymásra találnak, majd el is szakítja őket egymástól a lány tizenéves húga, Briony, elég bizarr módon.
Utána hármójuk sorsát követi figyelemmel a történet, de csak 5 évvel az első részben eseményei után. A két fiatal szerelme továbbra is kitart, annak ellenére, h el vannak választva egymástól és ráadásul még a II. Világháború is közbeszól. A fiú, Robbie a frontra kerül, míg a két nővér ápolónőnek áll. A második részben Robbie történetét olvashatjuk, mindazt, amit végig kellett szenvednie a háború alatt, majd a harmadik részben találkoznak a szereplők újra, ezúttal az immár felnőtt Briony szemszögéből látjuk az eseményeket, aki minél több idő telik el, annál inkább kételkedik gyermekkori önmaga ítéletében, döntésében. Ez a rész erkölcsi kérdéseket is felvet, jóvá lehet-e tenni valamit, ami tönkretette egy ember életét, a jó hírét, a becsületét…
Kissé meglepett a borító szövege, amelyben Jane Austenhez hasonlítják McEwant, eddig egy könyvet olvastam tőle (Amsterdam), de ez nem jutott volna eszembe, bár ezután a könyve után sem, nem sok hasonlóságot fedeztem fel a két író között.
Maga a történet izgalmas, de nekem a hosszú leíró részekkel, a kevés párbeszéddel helyenként kimondottan vontatott és unalmas volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése