Pont ezért szinte minden új volt, amit Rio de Janeiro-ról, vagyis Január folyójáról olvastam - pl. ez is, h ez a város nevének jelentése;). Frauke Niemeyer a brazil Globo médiabirodalomnál dolgozott egy évig, több német tv-társaságot, újságot tudósított. Alig beszélt portugálul , mikor májusban megérkezett, egy kolléganőjénél lakott az első 2 hónapban. A hétköznapokban tanulta a nyelvet, kihallgatta a beszélgetéseket a kávézókban, a buszon, az utcán. Újságot olvasott, aminek hatására a szókincse elég egyoldalú lett: lopás, tolvaj, lövöldözés, kés, fegyver, pisztoly, túsz, csempészet stb. Nagyon durva viszonyokról írt, esténként lövöldözéseket hallani, géppisztolyok hangját, minden be van rácsozva a támadások miatt, ezeken teljesen elképedtem.
Sok interkulturális különbséggel is találkozott, megtanulta a brazilokra jellemző túlzó beszédfordulatokat és azt, h ezeket mindig el kell osztani legalább 2-vel. Abszolút nyitottan vetette bele magát a hétköznapokba, rengeteg emberrel megismerkedett, mászkált velük, felfedezte a várost. Teljesen magával ragadta a brazil életforma, na meg a samba és a bossa nova.
5 hónap után megérkezett utána a barátja is, tartott ettől, mert úgy érezte, ennyi idő is megváltoztatta: a szamba, a szenvedély, az örök nyár, a vidámság, a lazaság. A szintén újságíró Ralffal aztán együtt vetették bele magukat a kalandokba, kapcsolatuk kibírta a távolságot, majd egy teljesen új kultúrát is, ahol a szigorú, fegyelmezett német mentalitás találkozott a csapongó, laza, vidám brazil életformával.
Nagyon kétarcú várost ismertem meg a könyv alapján: szamba, buli, napfény, boldogság, csodálatos tájak, de ettől elválaszthatatlanul ott vannak a lövöldözések, a gyilkosságok, rablások.
Egyrészről nagyon pozitív amit leírt, másrészről nem tudom, én tudnám-e magamat attól függetleníteni, h esténként az ablakom előtt géppuska ropogást hallok, h a buszon pisztollyal fenyegetnek, h odaadjam a pénztárcám, vagy ugyanott egy bandita lelő 3 embert , h a lövöldözés miatt lezárt utcák a napirendhez tartoznak, csakúgy, mint a drogkartell.
Frauke Niemeyer stílusát jónak találtam, érthetően, szellemesen ír. Ami kevésbé tetszett, h időnként nagyon részletesen taglalta a közlekedéssel kapcsolatos dolgokat, különösebb cél nélkül, számomra úgy tűnt feleslegesen. További kis kritika, h valahogy úgy érzem, most összességében kevesebbet tudtam meg úgy általában az országról, a városról, a szokásokról, szerintem nagyon a szamba-bűnözés kettőssel volt elfoglalva.
Érdekes volt még, ahogy a nyelvről írt, pl. a kiejtés elég poénos. Az ő nevét (Frauke) Fouknak ejtették, a Ralfot Haufinak;), a Rio-t Hio-nak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése