Dénes Zsófia: Egyszeri kaland

Egy 102 évet megélt asszony életének története, átitatva kalanddal, szerelemmel, történelemmel. Jómódú család, külföldi rokonság, szigorú, de szerető szülők, kislányként tisztelgés Kossuth ravatala előtt és a 20. század elejének Budapestje, Európája, egy más világ. Még egyetemista korában sem tehette ki a lábát egyedül az utcára, az egyetemre is mindig elkísérte az édesanyja, vagy valaki, szigorú erkölcsök és elvek szerint nevelkedett. Első férjéhez úgy ment hozzá nagyon fiatalon, h tudta, a férfinak legfeljebb, ha évei vannak hátra, esküvőjük előtti napon az apja öngyilkos lett és a fiatal lány valóban hamar meg is özvegyült.
Utána jött Bécs, Párizs, a művészvilág, az újságírás és persze férfiak, kalandok, jegyességek – egy török bejjel, Adyval, akivel az esküvőt, néhány órával a házasságkötés előtt tudta csak megakadályozni a lány édesanyja.


Dénes Zsófia fordított a Nyugatnak, írt a Világnak, személyesen találkozott nagy kortársakkal (Balázs Bélával, Ignotussal, Móriczcal) nem csak magyarokkal, külföldiekkel is pl. Freuddal, Rilkével. Ady verseket írt hozzá a Becéző, simogató kezed és az Élet helyett órák címűt, amik a Ki látott engem? c. kötetében jelentek meg.
Ami kevésbé tetszett, az a határtalan elégedettség magával és az övéivel, ha egy író fikciót ír, általában hajlandó arra, h a hőseit valódi jó-rossz tulajdonságokkal ruházza fel, ha viszont magáról ír, hajlamos a rossz dolgokat elhallgatni, ez kicsit visszatetsző volt.
A másik, ami kicsit fura, h igazából csak a fiatalkoráról ír, kíváncsi lennék a folytatásra is, csak az I. Világháborúig jut el élete történetében.