A főszereplő Will, harmincas agglegény, aki soha nem dolgozott, hála az apjának, aki egyetlen sikeres dalt írt, ennek jogdíjaiból tengődik főhősünk, nem is rosszul. Nem vágyik gyerekre, családra, boldogan lubickol az életében, mígnem bele nem botlik egy gyönyörű nőbe, aki viszont történetesen anyuka és ezzel új perspektíva nyílik meg előtte. Mert még a szép nőknek is „problémát” jelent, ha gyerekük van, sok pasi nem akar anyákkal randizni, ő viszont elhatározza, h az egyedül álló anyák lesznek a szakterülete, h jobban menjen a dolog, ő maga egyedülálló apának adja ki magát. Mivel egy megrögzött agglegényről van szó, a komikum garantált:). Hiba csúszik viszont a számításába, mert az ESZÜK (Egyedülálló Szülők) révén leginkább csak egy furcsa fiúval és az ő öngyilkosságot elkövetett anyjával sikerül megismerkednie és ez mindent megváltoztat. Nagyon tetszik, h nem a klisé irányába megy el itt a könyv, nem szerelem szövődik közöttük, hanem egy egészen más kapcsolat alakul ki a labilis anyukával. Will felfedezi az érdektől mentes emberi kapcsolatok értékét, megtapasztalja az önzetlen szeretet érzését, egy gyerek ragaszkodását, felelősséget és lassan szeretet kezd érezni a kissé fura Marcus iránt és rájön, h ez olyasvalami, amitől nem is kell annyira irtózni és amitől már soha nem szabadul, de ez nem baj.
Kalandok, szerelmek, családi perpatvarok, öngyilkosság, komoly kérdések a szülő-gyerek kapcsolatról és a barátságról, szerelemről és egy férfi, aki igazi fejlődésen megy keresztül, hála egy fura kisfiúnak és még furább családjának.
Valami fergeteges szövege van, nagyon jó olvasni, az abszolút Hornby-kedvenc nálam. Számomra ez a könyv a szeretetről és a törődésről szól, amellett, h nagyon szórakoztató, tartalmas is, a lehető legjobb kombináció.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése