Anette Göttlicher: Mensch, Paul

Néhány nap erejéig ismét Münchenben voltam, Anette Göttlicher jóvoltából;). 2010 nyara volt és javában zajlott a foci VB. Marie, régi ismerősöm, mesélt az új életéről, én pedig csüngtem a szavain:). Mióta nem találkoztunk megszületett kislánya, Franziska, sőt immáron két éves a lurkó. Jan remek apuka, az életük rendben van, minden oké körülöttük. Csakhogy ismét felbukkant Paul, naná;). Ráadásul nem csak sms-ben, vagy e-mailben, ami annyira tipikus lenne, hanem személyesen.
Mindenesetre kicsit másképp, mint eddig, tartogatott néhány nagy meglepetést a történet.


Nem tudom mit gondoljak a Paul-Marie sorozat 5. részéről, az egyértelmű, h nem tetszett annyira, mint az eddigi könyvei. Hosszabb is volt kb. 100 oldallal, mint az eddigiek, sajnos azt kell mondjam, indokolatlanul. Sokszor éreztem, h felesleges beszélgetéseket olvasok már oldalak óta, amikkel egy tapodtat sem halad előre a cselekmény és még csak nem is szórakoztatóak. Elég sok „összefoglalás” is volt benne, mondjuk ez érthető, elvégre ez már az 5. rész, meg nekem is jól jött, mert néhány pontos részlet már feledésbe merült.
Most kicsit utána olvasgattam és egyet kell értenem a többség véleményével, h lehet, h ez a könyv már nem kellett volna, úgy gondolom viszont, h folytatás már tényleg nem lesz, most már tényleg vége, lezárult.
Persze azért nem volt rossz, sőt…csak nem volt annyira jó sem, mint az előzőek, de tagadhatatlanul van benn jó néhány pozitívum. Alapvetően nem könnyű nyilván egy 5. részt megírni, neki mégis sikerült elérnie, h már néhány oldal után totálisan elmerüljek a sztoriban, mert nem sokat teketóriázik, eléggé belekezd a történetbe. Bár időnként nem kötött le annyira, mégis az utolsó lapokig kitartott a kíváncsiság, h végül, h fejeződik be ez a kesze-kusza kapcsolat, Marie és Paul majdnem évtizednyi vívódása egymással, egymásért.
Új szín volt a palettán, h időközben Marie anya lett, így sok mindenről megváltozott a véleménye, ez kimondottan színesítette a történetet, csak úgy, mint a kislánya, Franziska. Tetszett az is, h nagyon egészségesen viszonyul az anyasághoz is, ami nekem nagyon szimpatikus, nem azt a „csak a gyerek és az ő kívánságai mindig és mindenhol” figurát hozza, azzal együtt, h persze imádja a kislányát, de lazán kezeli a dolgokat.


Szóval azt is mondhatnám, h elég magasan volt a léc, de ő tette magasra, ami azért sosem rossz. Továbbra is nagyon várom az új könyveit, biztos, h olvasója leszek és az is tuti, h a Marie-Paul sorozatot is elő fogom még venni és a másik 2 könyvét is. Mostanra odajutottam Anette Göttlicher könyveivel, h amolyan „jutalomfalatként” tekintek rájuk:), így is lesznek majd ezek is beütemezve;). Összességében egy nagyon szerethető sorozat ez az 5 könyv, nagyon örülök, h rábukkantam, laza, könnyed, nagyon életszagú történet és egy remek stílusban író Anette Göttlicher.

A sorozat első négy eleme:
Wer ist eigentlich Paul?
Sind sie nicht alle ein bisschen Paul?
Aus die Maus
Paul darf das