Feridun Zaimoglu: Rom intensiv

Engem valahogy mindig sokkal inkább vonzott észak, mint dél, Rómába is úgy kerültem, h Oslóba indultam, csak ott kötöttem ki;). De Róma tetszett, volt – és nyilván van is;) – benne valami, ami megfogott: talán a Dolce vita, nem tudom. (Persze tudom, h Rómában sok minden van, ami megfoghatja az ember lányát, de nálam nem ilyen egyszerűen működnek a dolgok). Így aztán erősen ott van kedvenc északi városaim nyomában (Stockholm, Berlin – na jó, ez nem annyira észak tudom, Koppenhága), így persze kellett nekem ez a könyv, mert ugyebár, ha számomra kedves városok nevei jelennek meg 1-1 könyvcímben, én elvesztem;).


Kicsit olyan, mint az Ein Jahr in… sorozat (Stockholm, New York, Rio de Janeiro), mert a török-német származású szerző is 1 évet töltött Rómában ösztöndíjjal. A könyvben ennek az 1 évnek az élményeit örökítette meg, mondjuk, elvileg.
Nekem nagy csalódás volt a könyv, egyáltalán nem erre számítottam: száraz a leírás, nincs eleje és vége, nem nagyon derül ki, hogy került oda és miért, mivel tölti napjait, nem is igazából ezt az 1 évet írja le, ill. egész másként mint a fent említett könyvek, sok-sok történetből – amik egy részének nem sok köze van Rómához – építkezik a könyv. Amiért nekem nagyon tetszett Róma, az a hangulata, ami teljesen magával ragadja az embert, valahogy azt vártam vissza egy kicsit a könyvből, de hiába, egy morzsányit sem adott vissza abból. Nem világít rá az interkulturális különbségekre (ami nálam naggggyon rossz pont, mert ez a heppem;)). Amit még nagyon hiányoltam, h nem nagyon ír az olaszokról, a mindennapi életről a szokásokról. Tele van viszont a könyv a németek, az olaszok, a turisták, a katolikusok szapulásával, ezzel szemben Zaimoglu tipikusan olyan szerzőnek tűnt nekem, aki mindenkit kritizál, csak magával teljesen elégedett. Én pl. szeretek és tudok is magamon röhögni és szeretem az önirónikus írókat, hát ő nem az. Nagyon sokat foglalkozik az ukrán barátjával Sergejjel is, aki már a végén az agyamra ment. A leginkább viszont a pasi stílusa nem tetszett, de az nagyon nem.Egy idő után tényleg azt éreztem, h annyira árad belőle a negatív életszemlélet, a kritika és irónia, de sohasem önkritika vagy önirónia, nagyon idegesített. Nem is emlékszem ilyenre, h egy szerző ennyire ellenszenvessé vált volna egyetlen könyve által.
A könyv címe Róma intenzíven, hát… nem nagyon illik a könyvre sajnos. Mást vártam, mint amit kaptam, egyértelműen nagy csalódás:(.
Jó pár hétig pihent a táskámban a könyv, leginkább csak akkor olvastam, h épp várakoznom kellett valahol, vagy buszoztam, ezért is tartott olyan sokáig, míg a végére értem, de a fent nevezett okok miatt, nem nagyon támadt ingerenciám, h otthon elővegyem.
Rajta volt a várólistámon a könyv, örülök, h túl vagyok rajta.