Jodi Picoult: Bis ans Ende aller Tage

Nagyon tetszett az első könyv (Beim Leben meiner Schwester - A nővérem húga), amit olvastam Picoulttól, kölcsön is adtam az egyik barátnőmnek, aki hasonló véleményre jutott, majd megvette a Bis ans Ende aller Tage-t és odaadta. Ez az első könyvei közé tartozott, 1998-ben jelent meg The Pact címmel, magyarul nem adták ki, amit csak most, kicsit meglepve fedeztem fel. Nem tudom mi alapján kerül kiválasztásra, h egy író melyik műve kerül lefordításra, kiadásra, de szerintem ez a könyv is érdemes lenne rá. Meglepően kevés könyve jelent meg eddig magyarul, amit nem is nagyon értek, mert – legalábbis szerintem – a regényei itthon is nagy népszerűségnek örvendenek.


Ebben a történetben adva van két fiatal: a 17 éves Chris és Emily, akik egymás mellett nőttek fel, szomszédok voltak, minden emlékük az életben egymáshoz kötődik, bárminek, amire vissza tudnak emlékezni a gyerekkorukból a másikhoz van köze. A gyerekkori elválaszthatatlan barátságból szerelem lesz, majd jön a sokk: homályos körülmények között Emily meghal, Christ pedig mellette találják egy füstölgő fegyverrel… Gyilkosság vagy öngyilkosság? Mi az igazság?
Egy fejezet játszódik mindig a jelenben, egy pedig a múltban. Érdekes adalékokat kapunk a főszereplők életéből, gyerek- és kamaszkoruk fontos és kevésbé fontos eseményeiről, míg végül lassan-lassan kirajzolódik a kép, h milyenek is ők. Sok a hasonlóság a másik általam olvasott könyvéhez képest, hisz itt is a regény jelentős részét képezi egy bírósági tárgyalás, itt is fontos szerephez jut a védőügyvéd, mégsem mondanám, h egy kaptafára készült a két könyv, hasonlóságok vannak, mégis teljesen más.
Csodálatosan írja le a két fiatal nem mindennapi módon bensőséges és szép kapcsolatát születésük pillanatától kezdve egészen a lány haláláig. Abszolút azonosulni tudtam Chris gondolataival is, nekem az egész mozgatórugója, Emily tűnt egy picit „gyengébb láncszemnek”, olyan szempontból, h a cselekményeinek az indítékait nem tartottam igazán meggyőzőnek. De Picoult ismét olyan kérdéseket vet fel, amikre nagyon nehéz jó választ találni. Meddig terjed a szeretet, szerelem? El lehet-e venni valaki életét szerelemből, szeretetből…?
Összességében annyira nem találtam lebilincselőnek, mint a Nővérem húgát, mert időnként az volt az érzésem, h túl részletesen ír le dolgokat, és hosszú fejezetek teltek el mindenféle lényegi újdonság, infó nélkül, a közepe táján eléggé küzdöttem, ennek ellenére végig megmaradt az izgalom, h ki húzta meg a ravaszt, gyilkosság, vagy öngyilkosság történt? Az írónőnek még azt is sikerült elérnie, h a végén már úgy voltam vele, h tulajdonképpen mindegy, mert a lényegen nem változtat.
Ezt a könyvét is úgy fejeztem be Jodi Picoultnak, h még többet szeretnék olvasni tőle és fogok is:). Fontos témát boncolgat itt is, bár talán még nem annyira kiforrott, nincs csattanó a végén, nincs meg benne az a plusz, ami számomra megvolt a Nővérem húgában, ennek ellenére, mindenképpen ajánlom, ha valaki hozzájut.