Ingo Schulze: Adam und Evelyn

Német szerző könyve, ami Magyarországon játszódik, pont akkor, mikor a két ország ’újkori történelme’ összefonódik, ez rögtön érdekelt. Ennek ellenére elég sokáig húztam az elolvasását, de most, hála a Várólistának, végre sikerült!


Adam a sikeres női szabó a 80-as évek végi NDK-jában tengeti Evelyn oldalán az életét. Egy kiderült félrelépése után a lány Magyarországra utazik, a már régóta tervezgetett vakációra, Adam pedig kétségbeesésében öreg Wartburgjával utána, még a ’89-es határnyitás előtt.
A férfi felvesz egy stoppost, majd kalandok sorát éli át Katjával, bebarangolják Budapestet, míg végül kikötnek a Balatonnál, ott, ahol Evelynje épp összejön a nyugatnémet, 2x annyi idős Michaellel, akinek elvileg az őt az utazásra elkísérő barátnőjét kellene kiházasítania az NDK-ból. Mindeközben Adam a kertben sátorozik és unaloműzőként varr a magyar asszonyságoknak, akik valósággal körüldongják, mert h Adam, érdekes pasi: nem nyomul, nem sármőr, mégis megbolondítja a nőket, na jó, főleg a kicsit idősebb, dundi kuncsaftokat, akiknek új külsőt varázsol remekbe szabott ruháival, de azért a fiatal fruskákra is hatással van, ő pedig nem nagyon áll ellent.
Hőseinkkel nem csak kapcsolatuk krízisét élhetjük végig, hanem a történelem alakulását is: Magyarország szerepvállalását a német újraegyesítésben. A szögesdrót átvágásával, a keletnémet menekültek Nyugat felé hagyhatták el az országot, ahogy Adamék is, de a Nyugat valóban a Kánaán? Evelyn szerint egyértelműen igen, modern kori Évaként csábítja Adamját békülésük után a Nyugatra, a kevésbé paradicsomi NDK helyett, a következményeket előre nem láthatja. A cím és ez a jelenet is a Bibliára utal.
Az is megfordult a fejemben olvasás közben, h kb. az én generációm az utolsó a fiatalabbak közül, aki tud még mindezzel valamit kezdeni. Oké, én is kicsi voltam még, mikor ezek az események történtek, de nekem azért még mond valamit az, h Wartburg, NDK, határ stb. és nem valami sci-fi-re gondolok, ezeket a szavakat meghallva.
Ennek ellenére sem nagyon tetszett, helyenként nehézkesnek találtam, időnként az is zavart, h a párbeszédek már-már a drámákhoz hasonlítottak, semmi kommentár, csak a beszélgetéseket olvashattuk, időnként olyannyira elveszettem a fonalat, h még abba is belezavarodtam, h ki mit mondott:O. Nálam inkább csalódás kategória volt a könyv:(.
Ja és a borító...míg ezúttal a magyar kimondottan tetszik, a német, khm, khm...hát, érdekes:S.