Daniel Kehlmann: Die Vermessung der Welt

A könyv kettős életrajz Alexander von Humboldtról és Carl Friedrich Gaußról, a két nagy német tudósról, melyben bravúrosan olvad össze fikció és valóság. A szerző egy évet kutatott, majd egy évig írta a 2005-ben megjelent regényt, ami aztán hónapokig vezette a német bestseller listát, azóta 50 nyelvre fordították le, többek között magyarra is (A világ fölmérése).


Párhuzamosan olvashatunk a két zseni életéről. Gaußt, akit gyakran a „matematika fejedelmé”-nek is neveznek, minden idők egyik legnagyobb matematikusaként tartják számon. Csodagyerekként már 8 évesen oktatta a tanárát, aranyos kisgyerek volt, de közben szellemóriás is, számára ismeretlen matematikai téziseket fedezett fel-, vagy gondolt újra, közben jobban érdekelte a latin, mint a matek. Egész életét szűkebb pátriájában töltötte.
A másik főszereplő, Humboldt, német természettudós és utazó, bejárta a világ addig kevéssé ismeretes vidékeit, sok hely fekvését és magasságát ő határozta meg, számos új tudományágat alapított. Utazásai során mindent megvizsgált, összegyűjtött, bejárt, kipróbált, megmászott, lemért, amit csak lehetett.
Ami közös a két tudósban, a tudás utáni olthatatlan vágy, a tudományos kíváncsiság és a zsenialitás. A két karaktert egészen másképp rajzolja meg Kehlmann: az öntörvényű Gaußból cinizmus árad, mégis egy nagyon kedves, szerethető géniuszt ismerünk meg. Hihetetlenül jól ábrázolja a zsenit és a szenvedését a körülötte lévő emberek együgyűsége (hozzá képest) kapcsán.
Humboldt egészen más, benne is ott van a zsenialitás és a makacsság, de ő sokkal simulékonyabb természetű, amolyan ’megalszik a tej a szájában’ típus, egész más karakter és bár az utazásai talán érdekesebbek kellettek volna, h legyenek, mégis Gauß részeit vártam mindig, az ő fejezetei egyértelműen jobban tetszettek.
Gauß nem tud nők nélkül élni, Humboldt csak így tud, Gauß szobájába zárkózva, a matematika által közelíti meg a világot és a problémáit, Humboldt a világot járva, empirikus úton, tapasztalással. Életük alkonyán találkoznak aztán végül, amikor a modern tudománynak hála;), röpke 15 perc kell hozzá, h Daguerre elkészítsen róluk egy dagerrotípiát.
Felbukkannak a híres kortársak is, Goethe és Kant mellett pl. Möbius is, aki Gauß egyetlen tanítványa, aki nem teljesen debil;), valamint bepillantást nyerünk a kor fontos kérdéseibe is (napóleoni háborúk, az aktuális német helyzet).
Érdekes, h egy konkrét párbeszéd sincs benne, az egész függő beszédben van írva (Indirekte Rede), ezt a mai magyarból teljesen hiányzó nyelvtani jelenséget élő beszéd visszaadására használják, a németben is aránylag ritkán.


Gauß a 10 márkáson

Az tartalmát olvasva elsőre komolynak tűnő regény remek szórakozást nyújt, olvasmányos, élvezetes, átszőve finom humorral.
Németországban a kedvencem főszereplésével most forgatnak filmet belőle 3D-ben, e kapcsán figyeltem fel a könyvre. A szuperlatívuszok jellemezik a produkciót, több, mint 10 millió euróból készül, ezzel az év legdrágább német filmje. A forgatókönyvet Kehlmann írta, mert bár sok variáció volt már, de egyikkel sem voltak megelégedve, saját bevallása szerint radikális és szokatlan lett.