A regény 24 fejezetre, a nap 24 órájára van osztva. Eleinte úgy tűnik, minden órában mást ismerünk meg, majd lassan kiderül, h mindenki kapcsolatban áll mindenkivel, nehezen körvonalazódik, h is lesz ebből tökéletes nap, de aztán gyorsan világossá válik, h sehogy. A történet központjában a Buonocore család áll: az apa Antonio, tőle külön élő csinos felesége Emma és a gyerekeik Valentina és Kevin, akiket nem láthat az apa, nehezen bontakozik ki, h miért is. Antonio a ravaszdi ügyvéd,Fioravanti képviselő testőre, de az ő élete is csak látszólag fenékig tejföl csinos, fiatal felesége Maja és kislánya Camilla mellett, a fiáé a lila sörényű anarchista Arisé viszont még látszólag sem.
A szereplők élete keresztezi egymást, de nincs köztük senki, aki boldog lehetne, vagy elégedett, mindenki szorong, titkolózik, szenved. Minden út Rómába vezet, tartja a mondás, a regényben erre nincs szükség, elvégre már ott vagyunk, itt minden út a Buonocore család végzete felé vezet, az összes történet baljóslatú, valami negatív végkifejlet felé tart, de ez az egyetlen, aminek meg is tudjuk a végét, a többi egyszerűen félbe szakad, szükségszerűen, hisz csak 24 órájába pillantunk bele a szereplőknek. Mégis hány életet, mennyi sorsot ismerünk meg és hány élet, mennyi sors változik meg ez idő alatt…
Bár valóban az egész könyvet belengi valami baljós hangulat, mégis bíztam abban, h végül mégsem következik be a legrosszabb, de az írónő nem kegyelmez, beteljesíti a „tökéletes napot”. Érdekes, nem mindennapi, felkavaró olvasmány, kisiklott életekről, hétköznapi tragédiákról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése