Alapvetően 2 párterapeuta közös könyvének születésének lennénk tanúi, ha a technika ördöge nem szólna közbe. Véletlenül Robertohoz kerül Laura, egy pszihológusnő e-mailje párkapcsolati problémákról. Először el sem olvassa a leveleket, de aztán kíváncsiságból mégis beleolvas és egyre jobban érdeklik, annál is inkább, mert magára ill. a kapcsolatára ismer a fejtegetésekben, amik nem csak komolyan elgondolkodtatják, hanem fel is nyitják a szemét. Lassan megszállottjává válik a nő leveleinek és mikor az azt írja, nem küld több levelet, mert (az eredeti címzett, a kollágája) Fredy nem is válaszol, h ezt megakadályozza levelezni kezd a nővel, a másik férfi nevében. Lassan a technika segítségével már nem csak Laura, hanem a másik pszichológus levei is Robertohoz futnak be és a másik nevében mindkettőjüknek ő válaszol, zavartalanul űzheti kisded játékait. Levelezésükön keresztül a férfi beleszeret Laurába és mikor páciensként felkeresi , érzései csak erősödnek és viszonzásra is találnak. A végén kiderül az igazság és megjelenik a könyv, ami Robertonak hála, még jobb lett mert felbukkanásával más irányt vettek a gondolatiak.
Ha vki szereti a párkapcsolatokat boncolgató (ízekre szedő) könyveket, neki biztosan tetszeni fog, nekem annyira nem, szerintem ráadásul időnként kissé szájbarágós is.
Végül 2 idézett, ami megfogott:
Amikor beleszeretünk valakibe, a hasonlóságát szeretjük, amikor pedig szeretjük, beleszeretünk a különbözőségébe.
A szenvedély öncélú őrület, szinte törvényszerűen bekövetkező esztelen, zavart állapot, rögeszmés rajongással tetézve.
A szeretet viszont józan végeredmény, amelyet nem adnak ingyen. Tartósabb, kevésbé viharos, és keményen meg kell dolgozni azért, hogy megmaradjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése