Jean-Luc párizsi galerista, az élete a művészet és a szép nők körül zajlik, de inkább csendesen, míg egy nap kézzel írt, titokzatos szerelmes levelet kap egy titkos hódolótól. A nő, aki Principessának nevezi magát, igencsak legyezgeti a pasi hiúságát, de nem fedi fel kilétét, ezzel őrületbe kergetve főhősünket.
Érdemes elgondolkodni, vajon én mit csinálnék? Szerintem a legtöbb nő megijedne, a pasik meg valószínűleg azt hinnék, ez valami vicc… Jean-Luc az első pillanattól kezdve komolyan veszi, nagyon szeretné kideríteni, ki az ő titkos hódolója, hisz a nő, annyit ír magáról, h ismerik egymást, többször látta őt a férfi, anélkül, h igazán észrevette volna. Így aztán tulajdonképpen bárki lehet a Principessa, a szomszédasszonytól kezdve a hotel recepciósnőjén át a pék lányáig szó szerint bárki. Nem kellett sok és a főhőssel együtt lassan már én is a könyvben felbukkanó összes nőben a lehetséges Principessát láttam;) és kombináltam, h talán, ő, vagy ő, de ő azért nem lehet, mert…Bárkivel került is kapcsolatba Jean-Luc, mindenkiről el tudta hitetni az író, ha csak egy pillanatra is, h ő a titokzatos levélíró:).
A férfi eszét teljesen elveszik a levelek és a titkos hódolója;), akivel a 18. századba illő levelezést folytat, semmi másra nem tud gondolni. A nő nagyon rafinált, teljesen magába bolondítja a galériást,
ugyanakkor érdekes…mitől is van annyira oda érte a pasi? Attól, h a nő úgy indított, h megvallotta szerelmét? Persze kinek ne imponálna az, ha valaki fülig beleszeret, de pusztán ez, tényleg elég lenne? Vagy inkább erről van szó:
Képzeld el, hogy odanyújtok neked egy narancsot és neked ajándékozom. És most képzeld el, h odaadok neked valamit, ami egy kendőbe van csomagolva: Valami nagyon különleges dolog van itt, de csak ha kitalálod mi ez, akkor ajándékozom neked. Melyik narancsnak szentelsz nagyobb figyelmet a kettő közül?
Az út az „igazság pillanatáig" izgalmas, tele várakozással, vággyal, reménnyel, még bármi, ill. bárki lehet az. Én aránylag sokáig nem jöttem rá, kiről is van szó, de azért előbb leesett, mint a főhősnek;).
Megtalálsz a világ végén – így a cím, de lehet, h van, amikor nem kell a világ végére menni azért, akit szeretünk. Hogy megtaláljuk a szerelmet, van, amikor elég lenne csak átmenni a szomszéd utcába, és észrevenni azt, akit már jó ideje ismerünk, mégsem látunk – nyitott szemmel, nyitottan, előítéletek nélkül, nem csak nézni, látni is kellene.
Bár az alapötlet rögtön megfogott és szerintem tényleg jó, a megvalósítás időnként kimondottan unalmasra sikeredett, különösen az elején volt helyenként álmosító a sztori, aztán egyre jobban tetszett, de azért nem érzek olthatatlan vágyat, h elolvassam az író többi könyvét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése