Fábián Janka: Emma lánya

A trilógia 3., befejező részében rég elfeledett szereplők kerülnek elő ismét, felnőnek a gyerekek, tombol a kommunizmus.
Olvasva Kóthayék kitelepítését, meghurcolását, a ÁVÓ viselt dolgait, hirtelen elkezdett fortyogni bennem a düh, bár ahogy a náci uralomról, úgy a kommunizmusról is sokat hallottam, ráadásul nem csak közvetetten, hanem közvetlenül is, mégis mindig újra és újra megrázó, felháborító. Végig szurkoltam az 1956-os események olvasása közben, de sajnos ismét minden ugyanúgy történt:(. 1-1 tragédiát meg is könnyeztem, azt hiszem kevés olyan magyar család van, melynek nincsenek áldozatai ezekből az időszakokból, így még jobban át tudja érezni az ember az eseményeket.
A megpróbáltatások után a Kóthay család nagyobbik része külföldön próbál felejteni és szebb jövőt építeni: Amerikában, Franciaországban, Ausztriában kalandozunk, miközben Magyarországon, tovább tombol a kommunizmus, ide a történet már csak 1-1 epizód erejéig tér vissza, ezek viszont nagyon is ütősek és bicskanyitogatóak. A súlypont Amerikába tevődik át, ezek a részek időnként megint idillbe csapnak, miközben ízelítőt kapunk az amerikai álomból is: siker, pénz, szépség, de mindennek már a modern kor betegsége vet véget.


A történetet a végére kissé már nehéz követni, mert nagyon sok a szereplő: gyerekek, unokák, dédunokák szerte a világban, csak Emma örök. A sok hányattatás után még megéli az áhított rendszerváltást és hazatér Magyarországra, h teste magyar földben, itthon nyugodjon.
Tetszett, h szinte minden szereplőnek a történetét, akit a 3 könyv alatt megismerünk végigmeséli az írónő, fel-felbukkannak, gyakran meglepő kontextusban, fordulatot hozva. Szintén érdekes a Kótayék életével összefonódó másik „család”, mintha mágnesként vonzanák egymást, alakítják egymás sorsát, eleinte negatív, majd pozitív irányba. Kicsit vicces, h itt már nem elégszik meg Fábián Janka azzal, h mindenki gyönyörű, mint az első két könyvben, itt már szinte mindenki őrülten sikeres is;).
Nem gondoltam volna, h a 2. ill. a 3. rész jobban fog tetszeni, mint az első, mégis így történt. A három regény több, mint egy évszázadot és 5 generáció sorsát öleli fel és bár időnként elég kiszámítható az események alakulása, mégis túlnyomórészt izgalmas úton-módon járja végig a magyar történelem elmúlt 100 évét, ami jobban megdobogtatja az ember szívét (vagy legalábbis az enyémet), mint a külföldi események.
Kíváncsi voltam a sorozatra és bár az első rész után szkeptikus lettem, összességében nagyon tetszettek a regények, azt kaptam, amit ígértek: egy békebeli romantikus magyar családregényt és ezzel hosszú idő után újra 3 könyvet olvastam egymás után magyar szerzőtől, ráadásul kortárstól és nem bántam meg.