Szeretem az olyan könyveket, mikor a szerző „kísérletezik” valamivel és ezt írja le. Eddig két ilyen jellegű írást olvastam (Julie&Julia, 90 Nächte, 90 Betten), amik nagyon tetszettek. Pár hónapja írtam Christiane Hagn első könyvéről, ami után nem lehetett kérdés, h akarok még olvasni tőle, nagyon jónak találtam.
A szerzőnek, a 30 éves Christianénak már ideje lenne megtalálni a pasit, aki mellett egész életét le szeretné élni, ezért elhatározza, h megkeresi. Tudatosabban fog randizni, minden lehetőséget kihasznál az ismerkedésre és kalandjait könyvbe szedi. 5 egyszerű szabályt állít fel magának - nincs szex az első randin, a pasi hívjon először a találkozás után, nem lehet nagyobb a korkülönbség 12 évnél, nem lehet nős, nem lehet lelki válságban.
Valóban mindenhol próbál ismerkedni, nyitott szemmel keresi a másik felét: osztálytalálkozón, tánctanfolyamon, étteremben, strandon, bulikban, jazzkoncerten. Kipróbálja a speed datinget, a jumping dinnert, a nyelvi tandemet, singlepartyt, randizik a facebookon és netes társkeresőkön keresztül, mivel elhatározta, h olyan partnerkeresési módokat is igénybe fog venni, amiket egyébként nem, újsághirdetéseket is megnéz és ő is ad fel újságban hirdetést. A szülei is bemutatnak neki valakit, a H&M-ben eladónőnek adja ki magát, hátha sikerül felcsípnie vkit, megtetszik neki a fotós, aki igazolvány képet készít róla, 4 képét rejt el a telefonszámával 3 könyvben és egy magazinban, hátha megtalálja és felhívja az igazi;).
Vannak sokat ígérő jelöltek, néhányukkal találkozik többször, van, h a kiszemelt talpig sminkben, nem ismeri fel;), van olyan pasi is, akiért érdemes gondolkodás nélkül megszegni az első szabályt;), igaz másra se jó. Legtöbbször olyan pasikkal hozza össze a sors, akik vele ellentétben nem az életre szóló társat keresik, a többség komolytalan idióta, akivel semmit nem lehet kezdeni, lelki-, ill. idegroncs vagy perverz.
33 fejezetben ugyanennyi szórakoztató történetet olvashatunk, majd a legutolsóban érdekes körülmények között találkozik egy „superman”-nel, kicsit fura volt nekem a vége, mert sejteti, h talán ő lesz az igazi, de valahogy ezt elég nehéz volt elhinnem. Kurtán, furcsán ért véget a könyv, nem határozta el előre, h mennyi ideig fogja csinálni, ill. h hány féle dolgot próbál ki, így az sem világos, h a történet kb. fél év után azért ér véget, mert úgy gondolja az utolsó csávó az igazi vagy másért?
Nagyon jó stílusban, rendkívül szórakoztatóan ír, nekem ismét nagyon tetszett minden mondata, mert laza, könnyed, humoros, időnként viszont még így is elgondolkodtatja az embert. Na meg persze szintén nem elhanyagolható, h Berlin a helyszín, ami nekem pláne nagyon tetszett:)!
A szerző következő könyve is hasonló, ott a boldogságot kutatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése