David Safier: Happy Family

David Safier 4. könyve is az előzőekhez hasonlóan kissé őrült és nagyon egyedi. A főszereplő, az írónál már megszokott módon ismét egy nő, ezúttal a családanya és feleség Emma, aki épp nincs túl jó passzban. A férje állandóan túlórázik és egyáltalán nem foglalkozik a családjával, a lánya 15 éves lázadó tini, akinek semmi sem jó és minden ciki, a fia szuper intelligens, de nem talál barátokat, ráadásul Emma gyermekkönyvesboltja a csőd szélén áll és elbizonytalanodik, vajon jól döntött-e anno, mikor a karrier helyett a családot választotta. Elhatározza, h véget vet az apátiának és újra összehozza a családját, kezdetnek egy jelmezbálba cipeli őket, ám mikor felbukkannak Frankensteinként, múmiaként, vérfarkasként és vámpírként, kiderül, h csak ő gondolta, h be kell öltözni:). A „szörny család” hazafelé összefut egy boszorkánnyal, aki ijesztően pontos képet ad róluk, mintha a lelkükbe látna: nem tudják becsülni az életüket, a boldogságukat, így azzá változtatja őket, aminek öltöztek.

Innentől kezdődik az igazi kaland, hisz valahogy el kellene érni, h visszaváltoztassa őket a boszi, ennek érdekében Erdély felé veszik az irányt, útközben találkoznak Drakulával, Bécsben csatába keverednek a Madame Tussaud panoptikum figuráival, Egyiptomban Imotephpel gyűlik meg a bajuk közben mind a testvérek egymáshoz, mind anyjukhoz közelebb kerülnek, új dolgokat tudnak meg magukról és egymásról, az apát viszont szinte teljesen kizárja a történésekből az író, hisz Frankenstein alakjában nem nagyon tud beszélni. Több olyan helyzetbe bonyolódnak, amiből csak úgy menekülhetnek, ha összefognak, családként viselkednek, mindeközben fontos szerephez jut a szülői ill. gyermeki szeretet is, ami többször megmenti őket. Ennek ellenére nem jön a happy end rögtön, minden családtagnak saját történetet is szentel Safier, külön utakon járnak, belekóstolnak milyen lehetne az életük vámpírként, múmiaként, vérfarkasként, végül mégis visszatalálnak egymáshoz, mindenféle értelemben, a nehézségek újra családdá kovácsolják őket.

Megint nem voltam teljesen elégedett, szerintem ismét vannak benne üresjáratok imitt-amott ill. van néhány elvarratlan szál, amik így kissé értelmetlennek tűnnek, szóval számomra ezzel sem tudta „túlszárnyalni” Safier a Pocsék karmát. Mégis van benne valami zseniális, nagyon egyedi, imádom a nyelvezetét, a humorát, ismét elérte, h állandó vigyorral az arcomon olvassam a könyvét:) és pont ezért fogok valószínűleg még jó ideig mindent elolvasni tőle. Erre lesz is lehetőségem, mert hamarosan jön az új könyve, sőt a szerző Facebook oldalán egy kommentjében sejteni engedte, h esetleg lesz folytatása a Pocsék karmának is. Magyarul egyelőre csak az első két műve jelent meg, semmi infót nem találtam, h meg fog-e jelenni a Plötzlich Shakespeare ill. ez.