Fábián Janka: Emma fiai

A 2. könyv szinte rögtön ott folytatódik, ahol az 1., az Emma szerelme befejeződött. A Kótay család már-már idilli körülmények között, boldogságban él: a szülők sikeresek, Gábor főorvos lesz, az egyetemen tanít, Emma egyre sikeresebb írónő, közben cseperednek a csemeték is. Mind a négy gyerek egy-egy fontos vonást örökölt a szüleitől ill. nagyszüleitől, vagy külsőleg vagy tehetségben. Szépek, okosak nagy jövő áll előttük, ill. állhatna, ha nem törne ki a 2. világháború, ami mindent megváltoztat. Mintha nem lenne elég ez a családnak, a múltból is árnyak bukkannak fel, akik úgy érzik, leszámolnivalójuk van Kótayékkal és ennek érdekében el is követnek mindent.


A család egyik tagja Hitler ill. a nyilas párt feltétlen híve lesz, így két perspektívát ad az írónő az eseményekről: valamennyire látjuk őket az elkötelezett párttag szemével és a szenvedőkével is. Beleszőtte az egyik szereplő által pl. a berlini olimpiát vagy Karády alakját, de olvashatunk Rajk Lászlóról és a budai sziklakórházról is, nekem sok-sok érdekesség volt benne a 2. világháború magyarországi eseményeiről is. De kalandból és romantikából, nagy egymásra találásból, szenvedélyes szerelemből sincs hiány, hisz a felnövő gyerekek élete bővelkedik mindebben, bár ezek időnként giccsbe hajlanak szerintem.
A történet bonyolítása tetszett, legtöbbször izgalmas, a magyar ill. a világtörténelem eseményeit a szereplők a saját bőrükön érzik, ezáltal közelebb hozza a történelmet az írónő az olvasóhoz is. A 2. rész jobban tetszett, mint az első, nem minden annyira boldog és tökéletes, az egész valahogy életszerűbbnek tűnt, kezdtem megszeretni jobban a szereplőket, összeálltak, megértek a dolgok, a regényben és az írónő fejében is:).
Nem feltétlenül kritika, inkább csak megállapítás, h időnként a történet kissé kapkodóvá, csapkodóvá válik azáltal, h a 4 gyerek sorsát követi, így igazán egyikre sem koncentrál, helyenként mintha egyikükről - másikukról meg is feledkezne, nyilván nem könnyű 4 szálat párhuzamosan felépíteni és szőni. Emma és Gábor alakja már kicsit el is mosódik, ez már inkább a gyerekek története, bár nem csak a fiúké, ahogy a cím sejteti.
Az első könyvben még nem is tűnt fel annyira (bár visszagondolva már ott is feltűnhetett volna), de másodikra kissé kiütötte a biztosítékot, h mindenki mennyire szép…kb. ez a leggyakrabban előforduló szó a könyvben sajnos jó néhány szereplő esetében le is ragad megint ennél:S.
Na, de összességében tényleg tetszett, jobban, mint az első rész, gyorsan ki is olvastam, szerettem és ez a lényeg!