2014. szeptember 24., szerda

Carina Bartsch: Kirschroter Sommer

Jó ideje felfigyeltem már a könyvre az amazonon, a több száz nagyon jó értékelés miatt.


Emely Berlinben tanul irodalomtörténetet, legjobb barátnője kis müncheni kitérő után szintén visszatér a fővársba, így nagy az öröm. Emely boldogságára viszont kis árnyékot vet, h a legjobb barátnője a bátyjához, Elyashoz költözik. A srác bár őrülten jóképű a türkizzöld szemeivel – amikről kb. minden oldalon olvashatunk;) -, de egy őrült nagy bunkó nőcsábász is. Rögtön meg is kezdődik a két fiatal között az odaszólogatás, meg a verbális adok-kapok, ami nagyon szórakoztatóan van megírva. Kiderül, h tini korukban már egyszer menthetetlenül szerelmesek voltak egymásba, de akkor bizonyos szerencsétlen körülmények összejátszása miatt mindketten csalódtak, mert azt hitték, a szerelmük viszonzatlan, aztán évekig nem találkoztak.
Közben a lány egy Luca nevű sráctól kap e-maileket, aki hevesen érdeklődik iránta, sokat leveleznek és Emely kicsit bele is zúg. Nem kell Nostredamusnak lenni, h az ember lássa, kit rejt az álnév…
Az elején szerintem nagyon jól megvolt az egyensúly a két főszereplő között, de a végére elcsúszott a dolog, a vagány, cool Elyasból papucsot csinált, Emely pedig kezdett számomra egy kicsit a zsarnoki, unszimpatikus irányba elmenni. A vége lehetne sima happy end, de valószínűleg a szerző ekkor már tervezte a folytatást, mert egy elég gyenge „fordulattal” újra összekuszálja a szálakat, előkészítve a terepet a második résznek.
Igazából maga a történet nem egy nagy durranás, nem hoz különösebb újdonságokat, a szereplők, meg a gondolataik sokszor rém naivak, sok minden előre látható, de ami nagyon tetszett, az a nyelvezete, ill. az az adok-kapok, ami Emely és Elyas között végig megy, nagyon jókat nevettem a párbeszédeiken, eleve is szeretem ezt a fajta évődést és ez itt tényleg nagyon jól volt megírva. Így aztán már tényleg az elején örültem neki, h a könyvnek folytatása is van, mert a stílusa nagyon tetszett.
A cím annyira nem jó szerintem (Cseresznyepiros nyár), mert a történethez az évszaknak nem sok köze van, és egyszer kerül csak szóba, h Emelynek cseresznyepiros ajka van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése