Ezt a hagyományt aztán minden évben folytatja, egyre több gyereknek készít ajándékot karácsonykor, mígnem 13 évesen végképp búcsút vesz a falutól, h a mogorva asztalosmesterhez költözzön. Bár eleinte nem könnyű a sorsa mellette, de lassan megenyhül az öreg szíve, Nikolas pedig remek asztalossá érik mellette. A fiú először titokban, később az öreg segítségével készíti továbbra is a karácsonyi ajánékokat a falu gyerekeinek, közben férfivé lesz és elveszti az atyjaként tisztelt és szeretett asztalosmestert. Nikolasnak egyetlen célja marad az életben, a karácsony. Egész évben a gyerekek ajándékain dolgozik, rénszarvasokat és fogatot vesz, meg piros ruhát magának - mert ha azt viseli, jobban hallgatnak rá a rénszarvasok - és titokban siklik a havas tájon, h odacsempéssze a gyerekeknek az ajándékokat. Később, mikor már olyan öreg, h nem tudja mindezt elvégezni, az apák megegyeznek, h ők fogják minden évben meglepni a gyerekeket valamivel.
A történet első fele nagyon megható, de a második része elég meseszerű lett és kiss zagyva is, mert Nikolas, meg piros szerkó, rénszarvasok és Finnország, de karácsony?
Persze ezzel együtt egy szép történet, a szeretet erejéről, ami akár csodákra is képes. A regényben nincs időmegjelölés, azt tudjuk, h Finnországban játszódik, de az nem derül ki, mikor, gondolom egyrészről, mert mindig aktuális a mondanivalója, másrészről pedig a „Mikulás” sztori miatt.
Szóval ismét egy olyan könyvet olvastam, ami jó kritikákat kapott, ennek ellenére nekem nem nagyon tetszett. Túlságosan „példabeszéd” ízűnek éreztem sokszor, annyira a mondanivalóra koncentrál, h számomra nem alakult ki igazi történet, a szereplők szögletesek maradtak, a cselekmény nagyon szegényes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése