Miután az első könyv, amit olvastam a szerzőtől nagyon tetszett és mivel a cím egyértelműen valami karácsonyi sztorit sejtetett (Karácsonyi csók Clementinenek), nagy elvárásokkal kezdtem neki a regénynek, pár nappal azután, h rátaláltam.
Clem 29 éves, angol jómódú családból származik, az a típus, akinek csak megszületni volt nehéz: a bátjya cégénél dolgozik, de idejét leginkább a shoppingolás, a partyk és a pasik töltik ki, akik ragadnak rá, elvégre nem mindennapi külsővel áldotta meg a sors. Ám szilveszterkor hirtelen minden romba dől, felelőtlenségével és könnyelműségével egy szempillantás alatt teszi tönkre a bátyja cégét. Bár ezután mindent elkövet, h kihúzza a csávából a minőségi bőrökkel foglalkozó vállalkozást, semmi nem úgy sül el, ahogy szeretné.
Közben állandóan – leginkább a legváratlanabb szituációkban - felbukkan az életében egy pasi, akihez valami egészen elképesztő szexuális vonzalom fűzi őket egymáshoz. Clem számára világossá válik, mit gondolnak róla az emberek: egy könnyűvérű it-girl, akinek semmi sem számít, egy italért bárkivel elmegy, nem akar kötöttséget, nem akar megállapodni, 3 hónapnál tovább senkit sem tűr meg az életében. Közben azért kiderül, h valami lappang a háttérben, a múltban, de a szerző rafináltan őrzi a titkot.
A titokzatos és őrjítő idegen sem tágít, mindenáron meg akarja szerezni magának Clemet, ezért megbízza portofinoi villájának teljes renoválásával és berendezésével. Bár a nő minden porcikája tiltakozik az ellen, h Olaszországba menjen, ráadásul lövése sincs a lakberendezéshez, ez látszik az egyetlen módnak arra, h kihúzza a családi vállalkozást a kátyuból.
Hatalmas meglepetésre remekül helytáll és meg is változik Olaszországban, persze összejön a dúsgazdag Gabriellel is, akinek komoly tervei vannak vele. Közben egyre sokasodnak az árnyak és az utalások a múltból.
Ez még mind szép és jó is lett volna, megint tetszett, h minden van benne: divat, luxus, utazás, család, barátok, munka, meg persze pattogó szikrák és bonyodalmak, de nem egysíkú, némi humor, irónia színesíti az oldalakat. Jól látszik, h Karen Swan luxus női magazinoknál dolgozott, abszolút hozza ismét ezt a „felső tízezer feelinget”. A végére viszont már tényleg idegesített nagyon, h sejtet dolgokat, millió utalás van, de semmi, amiből az olvasó rájöhetne a titokra, ez egy darabig izgalmas, egy idő után borzasztóan idegesítő. Ráadásul még nyújtja is, mint a rétestésztát…A végén persze választ ad minden kérdésre, van néhány meglepő csavar benne és persze happy end a köbön, de nálam elszakadt a húr közben, szóval a vége sem hatott meg nagyon.
Ez a 2. könyv, amit a szerzőtől olvastam, egyrészről nagyon más,mint az előző, másrészről sok hasonlóság van, a történet bonyolításban és a szerelmi szálban is.
Ahogy fent már írtam, a címe miatt kezdtem karácsony előtt olvasni, de ahhoz nem sok köze van, a cím sem találó, talán inkább az volt a cél, h valami jó kis karácsonyi (hangulatú) olvasmányra vágyva vásárolják meg sokan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése