Murakami Haruki: Norvég erdő

Az egyik barátnőm nagy kedvelője az írónak, én mindig ódzkodtam olvasni tőle, nem tudnám megmondani pontosan, miért, most mégis felkerült a várólistára. Ahogy most olvasom, szerencsém volt a választással, mert ez a szerző „normális” regénye, nincs benne a rá egyébként oly jellemző szürrealitás és mágia, cseppet sem bánom. Még a 2015-ös nagy olvasási kihívásomban is helyet kapott, elvégre eredetileg nem az anyanyelvemen íródott;).

Az immáron felnőtt férfi, Toru Watanabe meghallja a Beatles Norvég erdő című számát és erről eszébe jut ifjúkori szerelme Naoko és a történetük, amit felelevenít, erről szól a regény. A 60-as években Tokióban egyetemista és egyre többet találkozgat Naokoval, akivel összekapcsolja közös barátjuk, aki öngyilkos lett. Egyre közelebb kerülnek egymáshoz, de pont mikor beteljesülne a szerelmük a lány eltűnik. A gyönyörű, de érzelmileg labilis lánytól teljesen különbözik a belevaló, életvidám Midori. Bár szereti Naokot, de nem tud ellenállni a másik lány életigenlésének, energiájának. Őrlődik a két lány között, a kérdést végül Naoko „oldja meg” helyette.
Bár alapvetően ekörül a 3 ember körül alakul a történet és az ő kapcsolatukra koncentrál a regény, de nem lehet nem észrevenni, mennyi haláleset szövi át a történetet és főleg, mennyi öngyilkosság. Fontos téma a szexuallitás is, amiről teljesen nyíltan ír, talán kicsit szokatlanul nyíltan is. A karakterek nagyon jól kidolgozottak, nagyon szimpatikusnak találtam Watanabét, a főszereplőt, de a két lány személyiségét is nagyon jól kidolgozta. Alapvetően nem tudok semmit felhozni, ami miatt nem tetszett volna, mégsem mondhatom, h tetszett. Elolvastam, tudomásul vettem, talán meg is értettem, de ennyi, úgy érzem ennyi volt a történetem Murakamival.
El nem tudtam képzelni, hogy lett a japán író regényének címe norvég erdő, de hamar kiderül, h ez az azonos címe Beatles dalra utal, ami Naoko kedvenc száma.