Luisa 28 éves, szintén jó hamburgi család sarja, épp nem hosszabbították meg újságírói gyakornokságát, mikor találkozik az elvált nőcsábászzal, akit túl öregnek, de kedvesnek talál.
A pasi rögtön le akarja fektetni, nagyon tetszik neki a lány, de tudja, h taktikusnak kell lennie, felveszi, a mentora lesz, kísérteti vele magát és miközben szépen lassan titokban egymásba szeretnek, meg vannak győződve róla, h a másikat nem érdeklik. Némi meglepetésre aztán már a könyv felénél kiderül, h szerelmesek és a szokásos rétestészta helyett még a kapcsolatukba is bepillanthatunk. Tetszett, h aránylag sokat olvashatunk nem csak a rózsaszín ködről, hanem arról is, h igenis lehet probéma a korkülönbség, h vannak kétségek mindkét félben, dolgok, amiben nem értenek egyet – ez a világ legtermészetesebb dolga, csak az ilyen könyvekben szoktak elfeledkezni róla, itt viszont helyet szorítottak neki, ami szerintem nagyon pozitív. Persze ettől függetlenül egy könnyed kis limonádé, bugyuta jelenetekkel, happy enddel és az egyéb tartozékokkal, de legalább ha már limonádé, ebben van egy kis üdítő színfolt is;). Tetszett az is, ahogy a történet Hamburgban játszódik, mintegy szereplőjévé téve azt.
Ami még érdekes megoldás, h fejezetenként változik a perspektíva és olvashatjuk Luisa, majd Björn szemszögéből az eseményeket, ráadásul a lány részeit Kerstin Hohlfeld írta, akitől már olvastam 2 könyvet és tetszett, ahogy ír, míg Björn részei Leif Lasse Andersson tollából származnak. Ez a név csak egy pszeudonim, amivel első regényét publikálta 2013-ban, előtte 20 évig szerkesztőként dolgozott és ebből 10-t egy nagy német újság főszerkesztőjeként, így nagyon is autentikus a regény ezen része.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése