Garfield: Homok…hűs habok…henyélés

Mikor megláttam, h egy képregényt is olvasni kell, a 2015-ös nagy olvasási kihívásban, fogalmam sem volt, mit válasszak ide, mert nem vagyok képregényolvasó. Aztán eszembe jutott, h dehogynem…gyerekkoromban gyűjtöttem és nagyon szerettem a Garfield képregényeket, amik mind a mai napig megvannak. Imádtam a macska flegmáját, meg ahogy az esetlen gazdi Jonnal és az idétlen kutyával Ubullal „macska-egér” harcot vív.Imád lustálkodni, enni, aludni, hát persze, h nagyon szimpatikus volt és az most is;).

Végül nem egy képregény újságot olvastam el, hanem egy kis zsebkönyvet, ami megvolt, de ennek is 15 perc alatt a végére értem. Nem mondhatom, h most aztán kedvet kaptam újra kiolvasni a képregényeket, kellemes nosztalgiát jelentett inkább ez. Garfield 1978-as megszületése óta hihetetlen sikernek örvend és ma ugyanúgy aktuális, mint anno. A tohonya macsek kávézik, mérlegre áll, fogyózik, karácsonyfát díszit, tévézik a macijával, mindenkivel kitol és mindenkinek beszól és mégis szeretnivaló és szórakoztató. Egy kicsit azt csinálja, amihez mindenkinek lenne kedve időnként, csak magára gondolni, nem foglalkozni másokkal.
Jim Davis, az alkotó, nagyapjáról mintázta Garfieldot, aki aztán a Guiness rekordok könyvébe is bekerült, mint a legtöbb újságban szereplő képregény.
A zsebkönyv címét nem értem, eredetileg arra gondoltam, h biztos vmi nyári válogatás, de egyáltalán nem, karácsonytól kezdve minden szóba kerül. Ennek ellenére persze kellemes perceket okozott ez a kis egyveleg.