Juli Zeh: Spieltrieb

A 2015-ös nagy olvasási kihívás kapcsán került a látószögembe a könyv (egy könyv, ami egy gimnáziumban játszódik), ami egy elég megúszós kategória egyébként szerintem, de nekem ezzel a választással kicsit sem lett az. Nem gondoltam, h ennyire meg fog gyűlni vele a bajom. Alapvetően végigrágom magam mindenen, nem szoktam abbahagyni könyveket (pont ezért az egyik legnagyobb fejtőrést ez a kategória jeleni a kihívásban is - egy könyv, amit többször elkezdtem, de sosem olvastam végig), de ennek a végigolvasásához nagyon meg kellett erőltetnem magam. Szóval majdnem az abbahagyott könyv kategóriában került fel a listára, szerintem, ha nem a kihíváshoz olvasom, amit teljesíteni szeretnék, nem olvasom végig…

Az események 2 iskola évet ölelnek fel, a szótlan, nagydarab 14 éves Ada és épp iskolát váltott. Távolságtartó, de gyakran vannak provokatív megjegyzései, véleménye, nem túl közlékeny teremtés, de meglepő dolgok foglalkoztatják (Schröder újraválasztása, Irak…) úgy érzi okosabb az osztálytásainál, sőt a tanárainál is, ennek ellenére sem okoskodó, hanem valóban értelmes lány. Az első év elég eseménytelenül telik, ez gyorsan megváltozik, amint felbukkan az új osztálytárs, a félig egyiptomi és már 18 éves Alev. Ő Ada abszolút szellemi partnere lesz, de vele ellentétben extrovertált és rögtön vezéralak lesz belőle. Ada is keresi a társaságát, a fiú pedig olvasmányokkal látja el, többek között a játékelméletről. A fura párosból a lengyel származású német- és tesitanárral, Smutekkel lesz még furább trió. Alev kívánságára/utasítására Ada elcsábítja a tanárukat, akit nem nagyon kell győzködni és a fiú „felügyelete” alatt és kamerája előtt minden péntek délutá folytatják pásztoróráikat.
Szerintem már ennyiből is eléggé jól látszik, h nem mindennapi könyvről van szó, sok elmélkedéssel, filozofálással és tömérdek olyan eseménnyel és szereplővel, akikkel abszolút semmit nem tudtam kezdeni. Túllépik az erkölcs-, az emberi együttérzés – és a megszokott viselkedés határait és a két fiatal a tanárukat választja zsarolásuk céljává ezzel egy aljas játékba kezdve, ami a szexről, a csábításról és a hatalomról szól.
Az egész történet talán jobban működne rövidebb formában, az 500 oldal nem volt túl olvasóbarát, különösen az első felének eseménytelensége volt idegörlő.

A címe (Játékösztön) számomra nem találó, mert mindaz, ami a regényben történik szerintem jóval túlmegy egy játék keretein.
A regény 2004-ben jelent meg és már 2006-ban bemutatták színházban, 2013-ban film is készült belőle, sőt ugyanebben az évben Brazíliában minisorozatként mutatták be.