Kiss Gergő: Életem a játék

Végre egy könyv, amivel gyorsan haladtam! Szeretek önéletrajzokat olvasni, de persze csak általam kedvelt emberekét és Kiss Gergőt mindig is nagyn szimpatikusnak találtam, nagy melák, csibész, kisfiús mosollyal és hihetetlen nagy vizilabda játékos. A könyv a 2015-ös nagy olvasási kihívásomba is bekerült a „memoár” kategóriában.

Nagyon érdekes és csodálatra méltó elolvasni a történetét, ahogy időnként 6 csapatba játszott, idősebbek között is rendszeresen már gyerekként, alázattal és szorgalommal végezte az edzéseket, a legfiatalabb játékosként került aztán a válogatottba és ott sikert sikerre halmozott, úgy, h 21 éves korában derült ki, h nyitott gerinccel született.Tetszett, h fontosnak tartotta azt is, h tanuljon, h gondolt a sportkarrierje után időkre, elvégezte a jogi egyetemet, de nem álszent, bevallja, h 5 év helyett 7 év alatt. A hatalmas sikerek után is kitartott a felesége mellett, akivel 19 éves koruk óta vannak együtt, ez is példamutató és ritka is manapság. Nagyon sokszor ír róla és a lányaikról, ebből is látszik, milyen fontos számára a családja.
Érdekes volt, ahogy a többi játékosról ír, egy-egy nagy meccsről, győzelemről vagy kudarcról, mindig izgalmas dolog egy picit a kulisszák mögé tekinteni. Pont ezért szívesen olvastam volna többet az olimpiákról, kicsit fura volt, h kb. 2 oldal volt egy olimpia, mindez 270 oldalnál…Érdekelt volna az az élmény, amit egy olimpia ad egy sportolónak, pláne egy olyannak, aki aztán úgy lesz 3-szoros bajnok, h a 3 olimpiai döntőjében 8 gólt lő.
Nagyon szimpatikus, értelmes sportolóról van szó, aki tisztelte annyira az adott kultúrát és országot, ahol élt és játszott, h megtanulta a nyelvet (olasz, szerb-horvát), sok minden érdekli és nem akarmilyen sportpályafutása befejeztével is tele van tervekkel és ötletekkel.
Ami még lenyűgözött, h – legalábbis a könyv alapján – nem is alakulhatott volna másként a sorsa, egy percre sem merült fel, h nem a vízilabda az ő útja és tántoríthatatlanul követte már gyerekként megálmodott céljait, h jogász olimpiai bajnok lesz.

A végére az kicsit idegesített, h ő is ill. sok a könyvben megszólaló barátja, ismerőse mondja azt, h mindent tudnak egymásról, azért ez ilyen tömegben szerintem kicsit fura, ill. a végén szerintem imitt-amott kezdett elcsúszni a fényezés irányába, de ez olyan szempontból egyáltalán nem baj, h neki azért van mit;).