Az első rész úgy fejeztődött be, h szerintem a szerző egyáltalán nem tervezett folytatást, nagyon látszik a 2. kötetben is ez, nem igazán tudja, miről is akar/kellene írnia. Nagyjából egy év telt el az első rész befejezése óta, ennyi ideje házas Chloe és a hoollywoodi sztár Jason Vanderholt. A lány épp elkezd a rendőrségnél dolgozni a laborban, a férje karrierje csúcsán van, ennek megfelelően állandóan nyomukban a sajtó.
Ez a könyv szinte egyáltalán nem róluk szól, sokkal inkább ismét egy tragikus történetre koncentrál a szerző. Chloé munkája révén ismerjük meg Esperanza történetét, akit elrabolnak az otthonából, anyját halálosan megsebesítve. Chloé az ujjlenyomatok, hajtincsek és mindenféle nyomok ellenőrzésével igyekszik kivenni a részét a kislány megtalálásában, ami a saját gyerekkori esetére emlékezteti. A tragikus történet mellett, csak úgy szőr mentén pillantunk bele a Vanderholt házaspár kapcsolatába, ami nem csoda, mert az – továbbra is - elég lapos. Olyannyira, h fel is merült bennem, miért nem inkább krimiket ír a szerző, talán abban jobban megtalálná a hangját, mert ez a romantikus limonádé abszolút nem a stílusa.
Folytatódnak a hihetetlen semmitmondó párbeszédek, a végtelenségig eltúlzott jelentek, a fekete – fehér karakterek.
A borítók, a fülszöveg és a cím alapján mindkét résznél valami sokkal csajosabbra és szórakoztatóbbra számítottam. A mélypontot jelentette az általam olvasott 3 részből a 2., azért olvastam csak gyorsan, h végre belekezdhessek valami másba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése