A regény 4 erős nő, 4 generáció sorsát írja le, mindegyikük életében fontos szerepet játszik és az állandóságot képviseli egy személy: Esteban Trueba. Níveának a vője, Clarának a férje, Biancának az apja, Albának pedig a nagyapja a férfi. A 4 női főszereplő nevei szinte szinonimák (Nívea – hófehér, Clara – tiszta, Bianca- világos, Alba-fehér), míg a férfi szereplők (Esteban, Pablo, Miquel) inkább a cselekmény helyszínét hangsúlyozzák.
A történet az 1920-as évek elején indul, amikor is Esteban Trueba családja régi birtokát felvirágoztatja és vagyont szerez. A zsarnokian kemény és a birtok leányait sorra megerőszakoló férfi elveszi feleségül egykori menyasszonya húgát, Clarát, akiben megtalálja az örök szerelmét. A kissé habókos lány a jövőbe lát, akarata erejével tárgyakat mozgat meg, jósol stb., majd egy lányt szül a patronnak – Biancát – és fiú ikreket. A családfő egyre magasabbra tör, de az anyagi jólét nem hozza el neki a privát boldogságot, gyerekeivel nem alakul ki bensőséges kapcsolata, zsarnokian irányítani akarja őket, akik ezt nem hagyják. Egyetlen unokája, Bianca lánya, Alba törvénytelen kapcsolatból születik, de az akkor már szenátor Trueba szeme fénye lesz. Ahogy azonban a családregényeknél általában, a felemelkedés után jön a bukás, itt sincs ez másként, jönnek a kommunisták, a gerillák, rezsimek váltják egymást és a Truebák csillaga is leáldozóban van. Így nem csak a família, hanem Chile történetét is nyomon követjük az 1970-es évek katonai diktatúrájáig, amit szintén érdekesnek találtam. A megpróbáltatások után Alba írja le a család nem mindennapi történetét, Clara nagyanyja jegyzeteire támaszkodva, nagyapja is ír néhány oldalt, ezért időnként minden átmenet nélkül az E/3-as elbeszélést felváltja az egyes szám első személyű történet mesélés.
Zseniális, h mint az ilyen hosszú lélegzetű regényeknél oly sokszor, bár rengeteg szereplőt felvonultat, de szinte senkit nem ok nélkül, a végén minden puzzle darab a helyére kerül és az utolsó szereplő is megmagyarázza előző felbukkanását a könyvben.
Nagyon tetszett, h szerintem hangulatában, elbeszélés módjában tiszta Garcia Marquez, az a misztikum, az a komikum, az a hangulat – irreális események, naturalisztikus leírások. Tele van apró kis epizódokkal, amik talán közvetlenül a cselekményhez nem, de összességében a történethez mégis sokat hozzá tesznek, egyedivé varázsolják (pl. Barrabas, Esteban zsugorodása stb.).
Végül tehát kellemes csalódást jelentett a könyv, megkedveltem a szereplőket, érdekes és izgalmas volt a történet, de ha 1-2 napig nem olvastam belőle, bele kellett jönni azért újra.
1982-ben adták ki a chilei Isabel Allende első regényeként, magyarul A kísértetház címmel olvasható. Ugyanezzel a címmel készült 1993-ban amerikai-dán-német-portugál koprodukcióban romantikus dráma a könyvből Jeremy Irons főszereplésével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése