Bár kettejük különleges története lezárult, de érdekes - bár általában eléggé hanyagolt kérdés - h mi lett a hátramaradott szerelmessel. Lou több, mint egy év elteltével sem tudja feledni Willt, az a 6 hónap örökre beleégett. Utazgatott, Párizsba költözött, de nem találja magát és az élete értelmét, csak vegetál. Szívesen nyúl esténként pár pohár bor után és egy ilyen estén leesik a lakása tetőteraszáról és csak csodával határos módon marad életbe, aztáltal, h egy másik erkélyen landol. Na meg persze a mackónyi mentős, Sam gondoskodásának hála, akinek a kezét szorongatja a lány, míg a kórházba érnek. A szülei segítik aztán, rengeteg törése van, de mikor felépül visszaköltözik Londonba és újra a reptéri bárban dolgozik, jobb híján.
Majd felbukkan az életében Lily, a 16 éves lány, Will lánya. Lou el sem akarja hinni és kiderül, Will sem tudott a létezérésről. A nő nem tudja kiverni a fejéből a gondolatot, ha férfi tudott volna a lányáról, talán másként dönt, talán nem akar meghalni.
Tetszett, h Moyes nem bagetellizálja el Lou problémáit, nem boronálja össze valakivel 30 oldal után, hanem komolyan veszi. Ráadásul nem is könnyít Louisa sorsán, ismét csapásokat mér rá, de ez már egy másik Lou, nyoma sincs a cserfes lánynak, felnőtt, egy érzékeny, okos és sokat tapasztalt nő, akinek a szíve bár még mindig Willé, de vele kapcsolatban is sok mindenre rájött.
Szerettem egy férfit, aki kinyitotta számomra a világot, de engem nem szeretett annyira, hogy maradni akarjon.Elég korán sejthető, h Samet szánja neki a szerző, mégis nagyon meg kell harcolniuk egymásért és a nő még akkor is tele van kétségekkel, életveszély kell ahhoz, rájöjjön, már nincsenek kérdések, nincs félelem, csak a bizonyosság. Végképp meváltozik számára minden, mikor kiderül, h Sam hallotta, mikor mentőautóban hozzá beszélt, könyörgött, h maradjon életben. Rájött, h ő a világ közepe a férfinak, aki arra ösztönözte, h ne haljon meg, h érte élni akarjon.
Pont fordítva voltam ezzel, mint az első résszel, az végig tetszett, a vége viszont nem igazán. Számomra itt döcögött végig a történet, de a végén megríkatott rendesen és nagyon elégedett voltam – mert bár jól végződött, de nem a lányregényes, rózsaszín happy enddel, hanem egy valódi befejezéssel, ami a sokat szenvedett Louisa nagyon megérdemelt.
A könyv egyelőre még nem jelent meg magyarul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése