A szerző egykor bíróként, később országgyűlési képviselőként, majd újságíróként dolgozott és az utóbbi évtizedekben az USA egyik legnagyobb közel-keleti kritikusa, legyen szó az afganisztáni- , az iraki eseményekről vagy az Arab tavaszról. Ezúttal az Iszlám államot vette célkeresztbe, az immáron 70 fölötti Todenhöfer, aki azért kíváncsi az Iszlám államra, mert arról szinte csak amerikai vagy nyugat--európai forrásokból lehet tudni. Tudni akarja, mi hajtja őket, mit akarnak, meg akarja hallgatni a másik félt is, kicsit más aspektusból is rávilágítani a dolgokra. Azt írja a fülszövegben, h az ellenséget meg kell ismerni ahhoz, h az ember le tudja győzni.
Az elején sokat ír 2003 óta történtekről, hogyan is alakult ki az IS, de ez sokszor követhetetlen volt számomra, a sok név miatt. Leírása szerint az európai kegyetelenségek, pusztítások száma jóval nagyobb, csak ezeket egészen másként tálalja a sajtó, mint bármit, amit muszlimok követnek el. Felhívja a figyelmet, h Németországban még nem öltek meg terror által németet muszlimok, fordítva már igen.
…könnyű az ellenállásról és a terrorizmusról véleményt alkotni, ha az ember jólétben és békében él…Leírja az Iszlám államba tervezett újtának szervezését is, ismerősei, informátorai mind próbálják lebeszélni erről 2014-ben, nem tudnák garantálni az IS által elfoglalt városokban a biztonságát, így más módszerhez folyamodik. Legnagyobb meglepetésemre a facebookon keresztül veszi fel a kapcsolatot olyan németekkel, akik immár az Iszlám állam harcosai. Sokukkal később skypon beszélget, mígnem az egyik lehetővé teszi számára és fia számára az utazást, garantálva biztonságukat. 2 skype beszélgetést interjú formában leír, az egyik abszolút beigazolja azt, amit gondoltam mindig, amikor „német iszlám harcosokról” hallottam. Marokkói anya-török apa „német” gyereke, kisstílű bűnöző volt Németországban és azért csatlakozott az Iszlám államhoz, h eddigi bűneit feledtetve valami jót cselekedjen. A másik harcos viszont egészen megdöbbentett: a szülei, nagyszülei németek, a Ruhr-vidékről, protestáns családból származik, de úgy beszél, mintha nem keresztények nevelték volna Európában, döbbenetes.
Már ezekből a beszélgetésekből is olyan dolgokról derülnek ki az iszlámról és az Iszlám államról, amiket alig hittem. Többször is megerősítik a harcosok: a cél a világuralom és cseppet sem kételkednek benne, h így is lesz. Sok példa van rá, h negyed- vagy tizedannyi emberrel vettek be egy várost, mert nekik Allah segít, nem félnek semmitől, a hitük mindenen átsegíti őket.
Sokkolt az a tény, h az igazi muszlimok nem tekintik igazi muszlimnak azokat, akik egy demokráciában élnek, elmennek szavazni stb., mert átengedik a döntést valaki másnak, amikor az pedig csak allahot illeti. Ennyit arról, h Amerika mindig rendet akar csinálni az arab diktatúrákban, meg demokráciát, Totenhöfer szerint rosszabb, mint egy kisgyerek, nem tanul soha a hibáiból.
Hosszas szervezés és izgatott készülődés után végül 2014. december elején Todenhöfer, a fia Fréderic és annak egy volt osztálytársa belevág a kalandba. Biztosítékuk arra, h nem csak bejutnak az Iszlám államba, hanem ki is, egy írás a Kalifától, aki szavatolja biztonságukat. A fent említett ruhr vidéki német szervezi az útjukat, az Iszlám Állam azért engedi be őket, h egy nyugati újságírónak megmutassák, milyen is az Iszlám állam belülről. Azt akarják, h a Nyugat is lássa, valóban államként működnek, kórházakat üzemeltetnek, rendőrségük van stb. Persze az is hozzátartozik, h olyan állam ez, ahol a keresztényeknek védelmi pénzt kell fizetniük, ha ezt nem teszik, vagy menekülniük kell, vagy a biztos halál vár rájuk. Olyan állam ez, ahol újra bevezették a rabszolgatartást és ahol a kórházakban olyan harcosok fekszenek, akiknek amputálni kellett a karját vagy a lábát, de már alig várják, h újra harcoljanak. Olyan állam, ami több páncélozott járművet és helikoptert zsákmányolt, mint amennyi embere van, aki vezetni tudja ezeket. Olyan állam, ahol a gyerekek sokszor menő európai focicsapatok mezében futkároznak az utcán és a harcosok állandóan pepsi colát isznak – ennyit az amerika gyűlöletről. Elképesztő olvasni, h sokszor a nyugati - pl. a német fegyverek is - végül náluk kötnek ki, mert legyőzik, akiknek küldték azokat, vagy azok eladják nekik, pl. muníciót a német fegyverekhez rendszeresen a Németország által fegyverszállítmányokkal támogatott ellenállóktól vesznek.
Az ott töltött 10 napjuk alatt számos német-, finn -, svéd- és más európai harcost látnak, az állam elkötelezett híveivel találkoznak, sokszor fenyegetik őket az amerikaiak drónjai vagy Assad bombái, de végül Todenhöfer és csapata első nyugati újságíróként kijön az Iszlám államból.
A könyv rendkívül informatív és olyan dolgokra hívja fel a figyelmet, amiknek tudatában az ember sajnos még sötétebben látja a Világ és Európa jelenlegi helyezetét. Mi a megoldás? Van kiút ebből a helyzetből?
Egy hadsereget, ami kész meghalni és mindent feláldozni, nem lehet megállítani.Egyetlen hiányérzetem, h talán jó lett volna egy szómagyarázat a végén, mert van némi fogalmam pl.a sáriáról, vagy a hezbollahról, de ha már ezt a köynvet olvasom, jó lenne biztosan tudni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése