Eowyn Ivey: Das Schneemädchen

Egy barátnőm mesélt a könyvről még pár éve, de ő tényleg mesél a könyvről, amit én nem szeretek, ezért nem is olvastam akkor, mert tudtam, mi vár rám. Mára viszont elfelejtettem, ráadásul, mikor a 2015-ös olvasási kihívásom kapcsán az utóbbi évek Pulizter-díjas alkotásait böngésztem, rábukkantam újra. A regényt 2013-ban jutalmazták a díjjal. Meg aztán az is tetszett h a szerző neve olyan, mintha a Gyűrűk Ura egy hőse lenne;).
A regény tulajdonképpen a szovjet Sznyegurocska meséjének, a Hópelyhecskének "újra mesélése".

Mabel és Jack az 1920-as évek elején Alaszkában élik keserves és magányos telepes életüket. Nincs gyermekük, halva született és ez megpecsételte egész életüket. Azért költöztek ide, h elkerüljék a boldog családokat, a kisbabákat, a gyerekeket, a száradó gyerekruhát, a gyerekzsivalyt, ami mind-mind fájdalmasan emlékezteti őket a saját veszteségükre. Fejük felett lebeg a bárd, túlélik-e a kegyetlen telet, tudnak-e élni a földjükből. Egy alkalommal az első hóból magukat is meglepve boldogan hóembert építenek, pontosabban egy kislányt, ami reggelre eltűnik, de aprócska lábnyomok vezetnek el tőle és eltűnik Mabel sapkája és kesztyűje is. Először meguknak és egymásnak is alig merik bevallani, h egy kislányt vélnek látni, aki nagyon hasonlít a hóleányra, eleinte csak figyeli őket, majd időnként eljön hozzájuk, velük van egy kicsit. Fainának hívják és amint eltűnik a hó, vele együtt eltűnik ő is. Mabel emlékszik gyerekkorából egy mesekkönyvre, amiből anno apja mesélt, a nővére elküldi neki, de oroszul van, tehát a szerző teljesen beleszövi, regénye részévé teszi az eredeti mesét. Telnek az évek, Faina velük tölti a teleket, úgy megszeretik, mintha a lányuk lenne, de nem marad náluk, hívja a természet, a hegyek. Persze ebből a történetből sem maradhat ki a szerelem, ami végül megpecsételi a lány sorsát.
Egyrészről egy nagyon szépen megírt, megható történet, érdekes bepillantani az alaszkai létbe, de másrészről viszont nem nagyon tudom hova tenni, mert alapvetően jobban szeretem az olyan regényeket, ahol kapok valami racionális magyarázatot a történtekre. Persze sokféle képpen lehet inerpretálni a könyvet, tipikusan az a fajta mű, amit többféle képpen lehet magyarázni. Ami viszont engem zavart, h bár a regény 2. felének egyértelműen Faina áll a középpontjában, nem lesz belőle igazi karakter, megmarad mesealaknak a valóságban, valódi emberek között. Ezáltal aztán a valódi életet átszövi a mese, a maga hősével együtt, ami – legalábbis számomra – egy fura elegyet alkotott.
A regény magyarul A hóleány címmel jelent meg.