Több világháborús és 56-os, forradalmi hősről is ír Nyáry, akiknek többsége embertelen időkben épp emberségével tűnt ki. Engem most mégis inkább az ismeretlen hősök helyett a jól ismertek eddig – számomra – homályban maradt történetei érintettek meg jobban.
Hajós Alfrédé, aki nem csak Magyarország első újkori olimpiai aranyérmét szerezte meg, hanem később építészként is maradandót alkotott, Takács Károlyé, a félkezű sportlövő olimpiai bajnoké, aki elképesztő akaraterőről és kitartásról tett tanúbizonyságot. Budapest két fontos felvirágoztatójának történetét is nagy érdeklődéssel olvastam: Podmaniczky Frigyes egy alkalommal szétnézett az egykor gyorsan fejlődő fővárosban, ami lehangoló látványt nyújtott – így élete fő céljául Budapest felvirágoztatását tűzte ki és tartotta is magát ehhez. A fővárosi közmunkatanács vezetőjeként 3 évtized alatt megépített Európa egyik legszebb fővárosát. Még nála is sokkal kevésbé ismert Gudbrand Gregersen, a norvég-magyar építőmester, aki nélkül ma máshogy nézne ki Budapest, az Országház, a Keleti- és Nyugati pályaudvar, a Mátyás-templom, a 19. században az ország legnagyobb vállalkozója lett, magyar nemesként és a legnagyobb budapesti adófizetőként halt meg.
Elképesztett három magyar „márkához” kapcsolódó élettörténet, Richter Gedeoné, aki a magyar gyógyszeripar megteremtője, a világszerte legismertebb magyar vállalat megalapítója, vállalkozó és tudós, gyára sorra kapta a nemzetközi elismeréseket, működése nélkülözhetetlen volt a magyar gazdaságnak, de a tulajdonos zsidó származása egyre inkább hátrányt jelentett, végül nem messze lakásától lőtték a Dunába. Belga leányvállalata önállósította magát, abból nőtt ki a Janssen, ami ma a világ egyik legnagyobb gyógyszergyára.
Fadlallah el Hedad Mihály – a bábolnai gyerekek Fagylaltka bácsija – Szíriából származott, 14 évesen került Magyarországra egy véletlen folytán és életét a bábolnai arab ménes tökéletesítésére szentelte, megtanult magyarul és a bábolnai méneskari tábornok lett, ő tette nemzetközileg ismerté, az akkori világ legjobbjává a bábolnai ménest.
Nem kevésbé érdekes Fischer Mór Herendijének története vagy Löw Lipóté, a hazafias főrabbié valamint a feltalálóké, Csonka Jánosé és Irinyi Jánosé, akik fontos találmányaikat „kótyavetyélték” el, bár nevükre még mindig emlékszünk, de a hírnév és az elismertség inkább csak haláluk után jött.
Persze női sorsokról is olvashatunk, például Steinschneider Lillyről, az első magyar pilóta kisasszonyról, vagy az erős nővérekről, Zichy Antóniáról és Karolináról, az erős nőkről, egy legendás történelmi alak mögött. Sosem hallottam még Bédy-Schwimmer Rózsáról, akinek kezdeményezése volt a legnagyobb szabású akció az I. világháború befejezésére – békehajó, utasainak kellett volna békekötésre bírni a szemben álló feleket – a női egyenjogúságért harcolt, csakúgy, mint előtte Teleki Blanka, a magyar nőképzés megteremtője, a szabadságharc legfontosabb női szereplője.
Persze nem újdonság, de nagyon feltűnő, h ezek a merész magyarok származásukat tekintve a legkevésbé magyarok sokszor, érzelmeik szempontjából viszont annál inkább. Magyarként éltek és cselekedtek, ezzel teljesen jogosan kaptak helyet a 30 merész magyar között.
Szerintem ez a könyv abszolút beleillik az eddig megjelent Nyáry írások sorába, minden szempontból, akinek azok tetszettek, ez sem fog csalódást okozni. Nekem ez volt a második könyvem a szerzőtől, még mindig nem tudom, hányadán állunk egymással, bár a történetei érdekesek, sokat adnak, mégsem tartoznak a kedvenceim közé, magam sem értem, hogy van ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése