Mintha csipkerózsika álomból ébredne egy gyors lefolyású betegség után, bár már megszületett az elhatározás, h véget vet az életének, de ekkor rádöbben, h előtte még néhány dolgot ki kell próbálnia, így kezd pl. dohányozni. Először apró változások vannak az életében, az igazi fordulat akkor jön, amikor fekete kosztümében már az erkélyen áll, h a mélybe vesse magát, de a szemközti ház egyik erkélyén meglát egy másik nőt, aki ugyannerre készül. Átkiállt neki, h ne tegye, ezzel mindkettőjük öngyilkosságát megakadályozva. A munkahelyén is nagy fordulat következik be és lassan kiderül, h Frau Hoffmann nem volt mindig ilyen szenvtelen, élettelen, kedvtelen teremtés. Ahogy kezd fény derülni a múltjára és mindarra, ami ilyenné tette, kezd érdekessé válni az addig elég vontatott történet.
Renate álma egykor az volt, h orvos legyen, de a szülei ezt nem akarták, mikor tesze-tosza barátja eljegyzi, puszta udvariasságból mond igent, de igazából többet akar az élettől. Hirtelen felbukkan a falu és Renate életében Henning, a magas, kigyúrt, tetovált, hosszú hajú férfi, aki a falut megbotránkoztatja, Renatét viszont rabul ejti. Nem tud és nem is akar ellenállni neki és ő megadja neki azt a többet, amire vágyott. Igaz szakítania kell érte addigi életével, családjával, de a cserébe kapott boldogságért ezt örömmel megteszi. Ám amikor nem sokkal az esküvőjük előtt megtörténik a tragédia, Renate teljesen egyedül marad, ekkor veszi át a karmesteri pálcát élete felett Frau Hoffmann. Ez a saját magának is idegen, kemény nő, aki biztosítja számára a túlélést, nem a legszimpatikusabb karakter, de megvan benne az a túlélési ösztön, az erő és a pragmatikus gondolkodás, ami Renatéből hiányzik. Ám a még mindig csak 34 éves Renate 7 évvel a történtek után végre újra éledezni kezd és Frau Hoffmann kezd a háttérbe szorulni.
Az első felét nem találtam annyira jónak, de aztán már igen, nem is gondoltam volna. Fantasztikusan jó kis olvasmány kerekedett belőle szerelemről, gyászról, újrakezdésről, bátorságról. Nagyon tetszettek benne a karakterek, amik szinte kilépnek a könyvből, annyira élethűek és a beépített apró kis gagek. Szuper ötlet volt a főszereplőnőből élete egyik szakaszában Renatét, másikban Frau Hoffmann csinálni, ezzel megteremtve a „két” karaktert.
Már olvastam egy regényt a szerzőtől, ami tetszett, de annyira nem voltam oda érte, így bár tervben volt ez, de annyira nem voltam kíváncsi rá, nagyon kellemesen csalódtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése