Mia véletlenül találkozik az egykori nagy szerelmével, Joeval, aki olyan, mint volt: nem csak sármos és jóképű, hanem nagyon jó ember is maradt. A férfi még mindig a jó 10 évvel ezelőtti válaszokat keresi, miért is hagyta el akkor a nő. Bár a kapcsolatuk tökéletes volt, Mia túl fiatalnak érezte magát, valami ennyire véglegeshez, élni akart még, dolgokat kipróbálni. Mégsem az egykori szerelem, hanem egy véletlenül megtalált számla adja meg a lökést a nőnek a váláshoz és egy alkoholos éjszakai álom, fájón rádöbbenti, mit dobott el anno, milyen szép is lehetett volna az élete Joeval.
Nem nehéz kitalálni, h gyorsan újra egymásra találnak, de aztán - gondolom kellett még a sztoriba némi kis fordulat, így - a szerző hipp-hopp mindenen problémázó és bizonytalankodó libát csinált Miából, ezzel – számomra – egy csapásra unszimpatikussá téve. Harcol még egy darabig magával, meg Joeval, de végül persze nem menekülhet a happy end elől:).
Összességében nem gondolom, h ez a könyv kiemelkedne a többi hasonló kis limonádé közül, de a főszereplő „liábává” válásától eltekintve kellemes olvasmány volt, jó stílusban megírva, szerethető szereplőket felvonultatva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése