Jean-Philippe Blondel: 6 Uhr 41

A 47 éves sikeres üzletasszony Cécile a férje és kamasz lánya nélkül látogatja meg a hétvégén a szüleit. Az idegörlő napok ellenére csak hétfő reggel indul vissza Párizsba a 6. 41-es vonattal, innen a cím, hisz ez az utazás teljesen felkavarja. A zsúfolt vonaton ugyanis mellé huppan valaki a múltjából, akit az eltelt 27 év ellenére is felismer, Philippe az egykori szívtipró a suliból, akivel pár hónapig együtt volt. Mindketten azonnal felismerik a másikat, mégis hallgatnak. Innentől kezdve felváltva olvashatjuk a nő és a férfi cikázó gondolatait a jó másfél órás út alatt, az egész történet a két szereplő fejében játszódik le, mégis egy pillanatig sem unalmas.

Olvashatunk az életükről, szerelmeikről, reményeikről és persze arról az együtt töltött 3-4 hónapról 27 évvel ezelőtt. Egy furcsán induló, de ígéretessé váló szerelemről, ami jóval komolyabb lett számukra, mint amit maguknak is bemertek vallani, ám aminek egy romantikusnak tervezett londoni hétvégén hirtelen vége szakadt. Mivel mindkét perspektívából megismerjük a történetet, bepillantást nyerünk mindkettőjük érzéseibe és teljesebb képet kapunk a karakterekről és a kapcsolatukról. Végig viaskodnak az érzelmeikkel és az út végén váltott néhány szó után a folytatás nyitott, nem tudjuk, a párizsi Gar de l’Est-en befejeződik-e az utazásuk vagy lesz-e folytatás.
Egy izgalmas kamaradarab a regény, érzékenyen, jó stílusban, kellemesen megírva.