A jelenben játszódó kerettörténetben megismerjük a nővéreket, Meredithet és Ninát, akik nem is élhetnének különbözőbb életet. Meredith hozzáment az első szerelméhez, szült 2 kislányt, akiket nagy szeretetben neveltek fel és akik már egyetemisták, nem laknak otthon. A férjével eltávolodtak egymástól és a nő a családi gyümölcsöskertben tevékenykedik.
Nina, bár 37 éves, nincsenek gyerekei, férje, helyettük az állandó utazgatást, az adrenalint választotta. Világhírű fotós, aki legszívesebben a veszélyes, háborús területekről tudósít. Bár van barátja, fél mindenféle kötődéstől, nem engedi igazán közel magához a férfit.
Apjuk halálos ágyánál találkoznak újra a nővérek, akinek utolsó kívánsága, h hallgassák végig édesanyjuk meséjét, amit gyerekkorukban is mesélt nekik. Anyjuk orosz származású, hideg-rideg, életét a saját szabályai szerint élő nő, lányai egész életükben szendvednek attól, h csakis a férje, a lányok apja iránt képes bármiféle érzelemre. Anya és lányai között a kapcsolat mindig nagyon hűvös és távolságtartó volt. A családfő halálára, aki összekötötte a 3 nőt, mindenki a tőle szokásos módon reagál: Nina a munkába menekül és igyekszik újra minél messzebbre kerülni, Meredith mindent a saját nyakába vesz, az anyjuk pedig ugyanolyan szenvtelen és megközelíthetetlen, mint mindig.
Ám, amikor néhány hónap elteltével újra találkoznak, és az anya elkezdi mesélni a gyerekkorukból jól ismert történetet és kisebbik lánya állandó ösztönzésére mindig tovább és tovább meséli, lassan rájönnek, h ez nem egy mese, herceggel és fekete lovaggal, hanem az édesanyjuk története a sztálini Szovjetunióban. Elképesztő fordulatokban, szenvedésekben és sorscsapásokban volt része a nőnek, ami megmagyarázza, megérteti az olvasóval is furcsa viselkedését, sokszor rideg, szívtelen viselkedését. A „mese” vagy inkább rémtörténet alatt anya és lányok életükben először kezdik valóban megismerni egymást, kinyílnak egymásnak, végre kezd megtörni a jég és közel kerülnek egymáshoz.
Az elég langyos kezdés után egy abszolút lebilincselő történet kerekedett a regényből, aminek második felét ennek megfelelően szinte le sem tudtam tenni és még a végére is tartogatott egy hatalmas csavart. Nagyon tetszett, h ez egy valódi történet, nem rózsaszín, nem idealizált, ezáltal hihető, emberi is volt számomra. Szintén nagyon fontos, h van mondanivalója, értelme és felfed egy sötét történelmi korszakot.
Érdekes, h időnként az az érzésem, mintha „megtalálnának” bizonyos témája könyvek, most is ez a helyzet, rövid időn belül, már a 3. könyvet olvastam, amiben a gyerekek kutatják a szüleik múltját, ill. amiben igen fontos szerephez jut a szülő-gyerek kapcsoalt.
Jó néhány könyvem van még a szerzőtől, ez volt az első, amit olvastam tőle, de biztosan nem az utolsó. Néhány regénye megjelent az írónőnek magyarul, ez sajnos nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése