A szerző saját igaz történetét meséli el, ez eléggé meglepett. A beszédes nevű Strayed (aki érdekesen jutott a nevéhez) lába alól a ’90-es években akkor csúszik ki a talaj, amikor az édesanyja meghal. Eleinte a házasságát elhanyagolva próbálja összetartani a családot, átvenni édesanyja helyét, folytatni a hagyományokat, de rá kell jönnie, h ez nem megy, ő nem az anyja és család nélkül nehéz azt összetartani, erre ugyanis se a testvérei, se a nevelőapja nem nagyon vevők.
Mire erre rájön, már romokban hever a házassága, de még szeretik egymást és próbálkoznak. Évekig keresi a helyét és önmagát, állandóan új munka, új város, futó kalandok, szex, kábítószer, abortusz, válás – rájön, h ez nem mehet így tovább, nem süllyedhet mélyebbre. Meg kell változnia, ez hajszolja végig a tervezés hónapjain, vissza akar változni azzá, aki volt és azt reméli, h a Pacifikus Túraösvény (PTÖ) – amire véletlenül bukkan - majd segít ebben. Szó szerint mindent erre tesz fel: sok mindent elad, spórol és minden pénzét az útra költi, az élelmiszerekre, amiket elküldet magának az egyes állomásokra és a felszerelésre. Azon kívül, amit Szörnyetegbe, a hatalmas hátizsákjába pakol és a dobozokba, amiket majd az út során kap meg, semmije sincs. Időnként meggondolatlannak éreztem, azt sem tudta, mikor elindult, hol fog majd a túra után élni. Máskor megértettem, mert rájött, az élete nem mehet úgy tovább, ahogy van, ki akart szabadulni a mókuskerékből és megvívni önmagával.
Útja során időnként találkozik más túrázókkal, de eleinte csak férfiakkal, kevés nő vág neki a PTÖ-nek, pláne egyedül. Lenne rá lehetősége, h csatlakozzon pár szakasz erejéig másokhoz, nagyobb biztonságban lenne, de nem akar, mert pont arról szól az út számára, h egyedül néz szembe a dolgokkal.
Rengeteg tortúrán megy keresztül, először a sivatagban szenved, majd a rekord hó miatt kell módosítania az útvonalat, de mivel nem akar előbb célba érni és csak „fél munkát végezni” bevállal ehelyett egy másik, hosszabb szakaszt. Az időjárás végig komoly szerepet játszik, hol izzad és a kiszáradász határán áll a hőségtől, hol fagyoskodik és a hóval viaskodik. Eleinte a fáradtsággal küzd, de teste gyorsan alkalmazkodik a megváltozott követelményekhez, megizmosodik, de tele van horzsolásokkal és folyamatosan szenved a vízhólyagok és sebek miatt. A normális életben hétköznapinak számító ételekről és italokról álmodozik egy-egy erőltetett menet alatt és kevéske pénzét finom falatokra és tisztálkodásra költi, ha nagy ritkán lehetőség adódik erre. Helyenként lélegzetelállítóan szép helyekre viszi a zarándoklata, a háborítatlan természetben többször találkozik medvével, kígyóval és más vadon élő állatokkal. Esténként általában magányosan veri fel a sátrát és már alig várja, h a megerőltető kilométerek után olvashasson. Majd reggel - h könnyítsen a csomagján - elégeti az este elolvasott könyvlapokat.
3 hónapon és 1100 mérföldön át tartó zarándoklata alatt egyszer akarja feladni, még az első napok után, de végül vasakarattal valósítja meg a zarándoklatot közben sok mindent látva, tapasztalva, sok embert megismerve. Bőven jut ideje a múltján merengeni, szembenéz a hibáival, feldolgozza és lezárja az elmúlt évek történéseit. Tetszett, h nem filozofálgat, legalábbis nem normális földi halandóknak érthetetlen módon.
Nagyon őszinte, megindító történet egy nő útkereséséről és egy külső-belső útról, aminek bejárásával végül rátalál a boldogság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése