Gerold 43 éves, elvált, újságíró. Az alkoholt és a nőket mindig is jobban szerette bármi másnál, ez rá is nyomta bélyegét az életére. Egy lecsúszott kis ingyenes újságnál dolgozik, lányát alig látja és legjobb cimborája továbbra is az alkohol. Nem kicsit lepődik meg, amikor egy 14 évvel ezelőtti szeretője felbukkan és rábízza délutánonként 14 éves fiát, Manuelt, aki, mint kiderül Gerold fia is.
Ezzel párhuzamosan érdekes dolgok történnek a munkájában is. Először egy hajléktalan szálló-, majd egy bezárandó óvodáról szóló rövid kis jelentése után nagyvonalú, 10 ezer eurós adomány érkezik, mellette pedig ott van Gerold szösszenetnyi írása a kis ingyenes lapból. Így megy ez tovább egy darabig, míg Manuel megkéri, írjon kosaras csapattársáról és barátjáról, Machmutról, bár az afgán család már évek óta Ausztriában él, most ki akarják utasítani őket, így bujkálni kényszerülnek. Megszületik a cikk, és a 10 ezer eurós adomány – ezúttal az afgán családnak ügyvédre - most sem marad el, ahogy Geri többi, szociálisan érzékeny írása után sem. Miközben egyre közelebb kerül a fiához és annak fogorvosához, a szép Rebeccához, egyre nyilvánvalóbb mindenki számára, h az adományozó csak az ő cikkeit tünteti ki figyelmével. Egyre inkább felmerül a kérdés, a szereplőkben és az olvasóban is: ki a titokzatos jótevő, mit akar és miért éppen Geri a kiszemelt?
Kicsit féltem, h Glattauer majd a végén semmilyen magyarázatot nem ad, vagy valami inkább megmagyarázhatatlant, esetleg hihetetlent, de szerencsére nem így lett. A végén elvarr minden szálat, nagyon emberi és szép megfejtése van a feladványnak, ráadásul mi magyarok is nagyon jól jövünk ki a dologból;).
Nagyon tetszett az egyes szám első személyben, humorosan, jó svádával, élvezetesen mesélt regény. Szórakoztató stílus, remek tartalom, az egész nagyon kerek, szerettem! A könyv egyelőre nem jelent meg magyarul, de mivel az újabb regényeit nagy sikerrel adták ki magyarul is, talán van remény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése