2016. április 14., csütörtök

Don DeLillo: Cosmopolis

A könyv felkerült a 2016-os várólistámra, magyarul és németül is megvolt már egy ideje, végül németül került sorra. Sajnos erről sem tudok túl sokat – és túl jót:S – írni, nekem fura volt, nem igazán a stílusom.


A 28 éves hihetetlenül gazdag, lelkiismeretlen tőzsde spekuláns Eric Packer egy áprilisi napját követjük nyomon New Yorkban. Extravagáns – hogy ne mondjam őrült – életét leginkább a limójában éli a sorfőrje és a testőrei körében. Minden nap megvizsgálja a saját orvosa, akár a kollégái előtt is a kocsiban pl. a prosztatáját is, de hát mit várjunk egy olyan embertől, aki egy kápolnát akar a lakásába költöztetni, ahol egyébként többek között már egy cápa is él:O. A cél ezen a napon tulajdonképpen csak a fodrász, de útközben benéznek pár szeretőjéhez, felvesznek egy-egy gyors megbeszélésre a limóba pár kollégát, állandóan dugóban állnak, abszurd szituációkba keverednek, hullákon át „gázolnak”, miközben a jen árfolyamának alakulását követik és a biztonsági emberei állandó fenyegetettségről és veszélyről tájékoztatják a sikerei csúcsán álló szupergazdag Packert. Ahogy a történet közben már érezni lehet, a főszereplő a halálába rohan és valóban, végül kiderül, a könyv utolsó napját követte végig. Irónikus módon gyilkosa egykor neki dolgozott és azért akarja megölni, mert neki mindene megvan, amiért érdemes élni és meghalni.
Don De Lillo 2003-ban megjelent és irodalmi mesterműként ünnepelt regénye kiméletlenül mutatja be a „pénzkultúrát” és a szupergazdagok teljesen irreális fertőjét. Packer számomra értelmezhetetlen személyiség, ahogy az általa folytatott párbeszédek is azok, ez nyilván rányomta a bélyegét a könyvre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése