Az alcíme pontosan meghatározza a tartalmat: Egy család története az NDK-ból, méghozzá a szerző, Maxim Leo családjáé, de nem családregényről van szó, inkább egy dokumentarista elbeszélésről – ezzel nem nagyon sikerült megbarátkoznom valahogy…
Először nagy vonalakban elmeséli a nagyszülei, majd a szülei történetét (akiket fura módon végig a keresztnevükön szólít), de valahogy – bár érdekes és sokszor megdöbbentő – általában nem igazán koherensen, majd nagyon részletesen rátér a két nagyapja hasonló, de mégis teljesen más történetére. Az egyiknek még szinte gyerekként menekülnie kell jómódú családjával a náci Németországból, Franciaországban csatlakozik az ellenálláshoz és évekig harcol a hazája ellen, majd az NDK-ba kerül és bár látszólag hűséges párttag, mint kiderül, itt is megvolt a saját véleménye. A másik nagyapja fiatalon azonosulni tud a náci eszmékkel, de aztán a háborúba kerül, fogságba esik, majd az NDK-ban ő is elhivatott kommunista és párttag lesz. A családja története révén bepillantást enged a szocialista Németország működésébe, ezek a történetek elég hasonlók szerintem a mi szüleink, nagyszüleink rendszerváltás előtti történeteihez. A vége tetszett talán a leginkább, ahogy leírja a saját élményeit a berlini fal leomlásáról, mert valahogy míg az előzőek bár érdekesek voltak, számomra olyan „történelem könyv” szagúan hatnak, míg ez már velünk - és velem is - élő történelem;).
Érdekes olvasmány volt, de nem tudom, h jut valaki arra, h így a nyilvánosság elé tárja a családja történetét és hogy gondolja azt, h ez érdekli is a nyilvánosságot…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése