Paolo Giordano eddigi két könyvét olvastam, az első tetszett, a második kevésbé, most a téma sarkallt a harmadik regénye elolvasására.
Nora és a férje (aki fizikus, csakúgy, mint a szerző) Torinoban élnek. A hétköznapokban segíti őket Signora A., főz, elintézi a háztartást és gondoskodik a pár fiáról. Az idős hölgy az évek során a család része lett, fiúknak ugyanúgy hozzátartozik a normális élethez, mint a szülőknek, de egy nap már nem tud jönni, rákos.
Signora A. igazi jelentősége és hatása ekkor derül csak ki igazán: a házaspár mindkét tagja visszahúzódik, biztosnak hitt érzések tűnnek el és a szeretett személy hiánya mindent megváltoztat. Rengeteg visszaemlékezéssel tarkítja Giordano a könyvet, amiből megismerjük a karakán Signora A.-t és egyben leírja a szereplői közötti kötődést és érzelmeket, anélkül, h patetikussá válna.
A szerző megkapóan írja le a házaspár Signora A-hoz fűződő ragaszkodását, szeretetét, ami a mai világban fiatalok és idősek-, gyermekek és szülők között már nem is mindig annyira evidens.
Engem egy kicsit Szabó Magda Az ajtó c. könyvére emlékeztetett, nem csak a téma, inkább valahogy a könyv hangulata miatt. Szépen megírt, elgondolkodtató olvasmány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése